Szakáll Sándor - Fehér Béla: A polgárdi Szár-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 8. Miskolc, 2003)
A szabadbattyáni ércesedés elsődleges és másodlagos ásványai (Szakáll Sándor és Molnár Ferenc)
meghatározzuk. Az optikai tulajdonságok megfigyelését kiegészítettük az egyes ásványszemcséken végzett mikrospektrofotometriai elemzésekkel. Ehhez Axioplan mikroszkópra szerelt számítógépes vezérlésű Zeiss MPM 100-as típusú mikrospektrofotométert használtunk fel. A fényvisszaverő képesség mérése révén nem csupán a kis méretű ásványfázisok azonosítása vált könnyebbé, de egyes esetekben az ércásvány összetételi változékonyságára is információt kaptunk. Ezeket a vizsgálatokat az alábbi műszeres módszerekkel egészítettük ki. Elektronmikroszondás elemzések: Masaryk Egyetem, Brno (Csehország), Ásványtani, Kőzettani és Geokémiai Tanszék: CamScan 4DV, LINK AN 10000 EDX analizátorral (gyorsítófeszültség: 20kV; ZAF-korrekció). MTA Geokémiai Kutatólaboratóriuma (Budapest): JEOL JXA-733. mikroszonda, Oxford, INCA 200; EDS-spektrométer, V= 20kV, I=6nA. Pásztázó elektronmikroszkópos megfigyelések, félmennyiségi (standard nélküli) EDS-elemzések: Miskolci Egyetem, Fémtani Tanszék: AMRAY 1830i pásztázó elektronmikroszkóp, EDAX 9900 energiadiszperz röntgenspektrométer (gyorsítófeszültség 25kV, mintaáram 10~ 10 A, SiLi detektor, és 100 másodperces detektálási idő). Röntgen-pordiffrakciós felvételek: MOL Rt. Röntgendiffrakciós laboratórium: Philips PW1820 diffraktométer, CuÄ^. -sugárzás, gyorsítófeszültség 40 kV, mintaáram 30 mA, grafit monokromátor, léptetési sebesség 0,05° 26?sec. Bay Zoltán Intézet, Röntgendiffrakciós laboratórium: Philips PW1820 diffraktométer, CuÄ^ -sugárzás, gyorsítófeszültség 45 kV, mintaáram 30 mA, grafit monokromátor, léptetési sebesség 0,04° 26?sec. 3. Előzmények Először Lóczy (1913) figyelt meg a Szár-hegyhez közeli Somlyó keleti oldalán kalciterekben fészkes megjelenésű galenitet. Másodlagos ásványt Vendl (1928) említett először, éspedig kvarc-kalciterekben megjelenő galenitet szegélyező piromorfitot. Kalcitba benn-nőtt, 0,8 cm-es kubooktaéderes galenitkristályt is észlelt. Csajághy (1935) a galenit vegyelemzése során magas ezüsttartalmat regisztrált (254,89 g/t). Vadász (1936) a kristályos mészkő kalcittal kitöltött repedéseiből említett galenitet. Eredetét a harmadidőszaki andezitnek vagy távolabbi utóhatásoknak tulajdonította. Schmidt Eligius (1938) az ercesedés bányageológiai viszonyait vizsgálva galenit, cerusszit, malachit és termésréz jelenlétét állapította meg. Koch (1943) részletes leírást adott a leggyakoribb másodlagos ásványról, a cerusszitról, ezenkívül piromorfitról, covellinről, malachitról és egy sárga, porszerű ásványról tett említést. Kiss (1951) ércmikroszkópos vizsgálatok alapján felvázolta az akkor ismert teljes paragenezist. Koch és Kiss az elsődleges ásványok között kimutatta a tetraedritet, kalkopiritet, piritet és bournonitot, míg a másodlagos ásványok közül a korábbiakon kívül a következőket figyelték meg: kalkozin, covellin, azurit, kuprit és egy bindheimitszerű ásvány. Zsivny (1951) nedveskémiai elemzéssel alátámasztott adatokat közölt a „bindheimitszerű" ásványról. Szakáll et al. (1997) néhány újabban kimutatott másodlagos ásványról - közöttük a ritkának számító fornacitról - tettek említést.
