Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)
(ércek), ásványvizek, sók, az ásványvilágban idegen testek (növényi és állati kövületek) sorrendjében tekintette át az ország földtani felépítését, illetve földtani nevezetességeit. Bár - amint a felsorolásból is kitűnik - futólag szó esik a szűkebb értelemben vett ásványokról is, a sajátos felépítésű összefoglalásból inkább az első két részt képező földtani áttekintés kívánkozna részletesebb tudománytörténeti elemzésre. Kitaibelt a korabeli mineralógián belül, amint egy kérvényében 58 maga is megfogalmazta, az ásványvizek elemzése és a székes (szikes) földek vizsgálata foglalkoztatta elsősorban. Hidrográfiáját később Schuster János fejezte be és közölte. Kitaibelnek ugyanis a maga elé kitűzött hatalmas feladat még akkor is felőrölte erejét, amikor az oktatástól és a botanikus kerttel való foglalkozásból már visszavonulhatott. Nem maradt ideje - talán kedve sem - eredményei közlésére, összefoglalására. Nemcsak a nagy mű, a Physiographia Hungáriáé nem készült el, hanem a kisebb részletmunkák zöme, így ásványtani vegyelemzései is publikálatlanok maradtak (a tellúr felfedezésében játszott szerepéről 1. a II.6.3.1. részt). Sokáig kéziratban maradt útinaplójából egy Börzsöny hegységi tanulmányút néhány ásványtani-földtani vonatkozású részének fordítását közöljük: A falutól DNyNy-ra negyedórányira vagy valamivel túl [a Só-hegyenl egy hatoldalú csillámoszlopokat tartalmazó porfírban [andezitben] egy bányát telepítettek; egy körülbelül 17 öles [30 méteres] tárót hajtottak és egy vékony, Schwefelglanz. [?] és Kies [pirit] tartalmú télért vagy eret fejtettek. Mostanra [a bánya] teljesen elpusztult. Láttam ott egy szürke homokkőréteget a porfíron. (...) A Kalvarienberg [Kálvária-hegy] hatoldalú, sötétbarna vagy feketésbarna csillámos porfírból áll. Ugyanúgy, mint a mögötte lévő domb, gránátokat hordoz, amelyek a mállás miatt szabaddá váltak és a felszínen szétszórva hevernek. A porfír is rétegenként mállik, és legömbölyödik. (...) A másik szomszédos dombon is gránátot tartalmaz a porfír. Augit (?) is van benne (vagy hornblende?). 59 11.6.2.8. Teleki: Egynehány hazai utazások leírása Teleki Domokos Egynehány hazai utazások leírása c. könyvecskéje (1796) a felvidéki, erdélyi, dél-magyarországi, dél-dunántúli, horvátországi és tengermelléki utazásai során megfigyelt nevezetességeket tárgyalja. A néhány ásványtani-földtani rész (pl. a torjai Büdös-hegy Fichteltől átvett leírása) mellett inkább egyes bányászati tárgyú megfigyelések (a szomolnoki cementréztermelés, a vörösvágási opállelőhely bemutatása stb.) érdemelnek figyelmet. 60 11.6.2.9. Townson: Travels in Hungary Robert Townson angol természetbúvár, aki a göttingeni egyetemen folytatta tanulmányait, közép-európai kirándulása során 1793 májusa és októbere közt járta be Magyarországot (27. ábra). Útjáról 1797-ben Magyarországi utazások címmel angol nyelven könyvet jelentetett meg, melyet később franciául (1799, 1803) és flamandul (1800) is kiadtak. 61 A kötet sikeréhez nyilván hozzájárult, hogy a természetrajzi megfigyelések 58 MOL A39 8687/1798. 59 Kitaibel, P. In Gombocz, E. (1945): Diaria it hierum Pauli Kitaibeli. Auf Grund originaler Tagebücher zusammengestellt. /Leben und Briefe ungarischer Naturforscher, 4/. Budapest: OMTM, 2, 866-867. A Schwefelglanz talán a Bleiglanz [galenit] helyett áll a Kitaibel kéziratában sürün használt alkimista jelek összekeverése folytán. 60 Teleki D. (1796): Egynehány hazai utazások' le-írása. Új kiadása: Régi Magyar Könyvtár. Források 3. Budapest: Balassi Kiadó, 1993; ismertetése: Viczián (1995). 61 Townson, R. (1797): Travels in Hungary. London.
