Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
I. A LEGENDÁKTÓL A TÉNYEKIG (az 1770-es évek előtti időszak)
A korabeli értelemben vett ásványtani részek főként csak a mü második fejezetében találhatók, ezek java része is a különleges nagyságú vagy alakú arany lel eteket mutatja be, például: Nemrég Torda felett, a Jára-patakban, bőséges esők után a hegyikristályhoz hasonló átlátszó kovát találtak, amely mogyorónyi színarany darabokat tartalmazott. Több hasonló kuriózum felsorolása után Köleséri röviden jellemezte az arany különböző előfordulásait: A Zaránd megyei Cebe faluban sajátságos, a korpához hasonló, leveles, hosszúkás; a folyókban és azok partján, a Körösökben tiszta, az Aranyosban, a Szamosokban, a Zsilben és a Temesben kevesebb és kerekdedebb arany található oly sok emberöltő óta. A „telérek vonulataiban, a kövek hasadékaiban" található aranyról a következőket írta: Leggyakrabban vékony lemezekhez, forgácshoz, virághoz, néha szitán átnyomott vajhoz hasonló, szálas; az erek sűrűsödéseiben, melyeket az ércbányászok fészeknek vagy mátrixnak neveznek, mindenféle alakú, hosszú, széles, szögletes vagy sima arany tárul fel. Magam saját megfigyelésem révén Abrudbányán és a minap a tresztiai bányában tapasztaltam, hogy húsz, illetve nyolcvan piset 81 súlyú, nagy mennyiségben összehalmozódott aranyra bukkantak a bánya művelése során. E könyvben esik szó először az erdélyi aranymosókból származó, később Karsten által leírt, scorza nevű epidothomokról. Leíró ásványtani jellegű rész mindazonáltal összességében igen kevés van a könyvben. Born 1774-ben megjelent értékelésében joggal fogalmaz úgy, hogy a tudós orvos müvében „inkább a régiségeknek és a dáciai bányászat Trajanus korabeli virágkorának taglalását, mint a bányaterményekről, a kőzetfajtákról szóló és egyéb bányászati tárgyú tudósítások előadását választotta végcéljául". 82 Köleséri ezenkívül publikált a cementrézről, egy kisebb értekezésében ismertette az általa felfedezett erdélyi, Zalatna melletti achátokat, megemlítette az erdélyi rubint (gránát), hegyikristályt és márványokat is. 83 A rövidebb ásványtani cikkeket közlő szerzők közül megemlítendő a németországi Wittenbergben végzett Daniel Fischer felvidéki orvos. Foglalkozott a tokaji gyógyhatású földdel (1732); gránátot ismertetett a Szepességből (1737); írt a szepességi cseppkövekről és a kövesítő vizekről. Mint ásványtani vonatkozású érdekesség említhető az a munkája is (1722), amelyben azt fejtegette, hogy a légköri hő forrása nem a Nap, hanem a Föld mélyében található forró piritbői a víz hatására kiszabaduló „hőanyag" (materia calorifica), amelyet a Napnak az éter által közvetített fénye gerjeszt. 84 Johann Adam Raymann eperjesi orvos és természetbúvár két cikkében is hangot adott a szőlőfürtökben termő arannyal kapcsolatos kételyeinek. 85 A nevezetes késmárki természetbúvár-família, a Buchholtzok tagjai közül az ifjabb Georg a jarabai aranybányáról publikált. 86 81 1 piset = 19/64 lat, kb. 5,2 g. 82 Fichtel (1780: 6); Bora (1774: 104). 83 De transmuta ti one ferri in cuprum. Obs. Ephemer. Acad. Imp. Natur. Curios., Centur. X. Obs. 91; Achates etc. Transylvaniae. Uo., Obs. 92. 84 Fischer, D. (1722): Commentario physicae de colore athmosphaerico, non a Sole sed a pyrite fervente ducendo. Budissae; Fischer, D. (1732): De terra medicinalis Tokajensi a chymicis quibusdam pro solari habita. Vratislaviae; Aquarum petrefactio. Obs. Ephemer. Acad. Imp. Natur. Curios., Centur. IX, Obs. 82; Descriptio lapidum stalactites in antris Carpati Scepusiensis inventorum. Ann. Phys-Med. Vratislaviensis, Suppl. IV, 120; Descriptio lapidum granatorum in Carpato Scepusicnsi repertorum. Uo., 129. 85 De dubia auri uvarum vegetabili existentia. Ephemer. Acad. Imp. Nat. Curios., Centur. IX. Obs. 45. De fallacie auri uvarum vegetabilis. Uo., Vol. VI. Obs. 129. 86 De divite aurifodina in Iaraba, anagram. Arabia. Acta Phys. Wratislaviensis. Tentamen XXIV.
