Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

I. A LEGENDÁKTÓL A TÉNYEKIG (az 1770-es évek előtti időszak)

I/C.2.3. Néhány ásványtani vonatkozású jatrokémiai (orvos-vegyészeti) munka Az alkímiát a XVI. századtól fokozatosan felváltó

87 kémiai irányzat, a jatrokémia (orvosvegyészet) ágazatai közül az ásványvizekben gazdag Magyarországon különösen a vízvizsgálatokat kultiválták sokan (a XVIII. század elejétől). A vízkémiai közlemények némelyikének mineralógiai vonatkozásai is figyelemre méltóak. Laurentius Stoker budai városi főorvos (1721) a budai termálvizekről írt ásványtani szempontból is. A Halléban doktorált Andreas Hermann besztercebányai orvos a körmöci bányákban kivirágzó vitriolum albumot [fehér gálicot] sal nativum catharticum [természetes hashajtósó] néven írta le (1721), és megállapította, hogy az epsomi sóhoz [epsomithoz] hasonlít. Az alföldi sókivirágzásokat vizsgáló, szintén Halléban doktorált Torkos Jusztusz János pozsonyi orvos 1763-ban megjelent közleményében hangsúlyozta, hogy a sziksó természetes alkáli, és a hamuzsírtól eltér, tehát valamivel A. S. Marggraf német kémikus után fölismerte a nátrium- és kálium-karbonát különbözőségét. Hét évvel később Pázmándi Gábor orvos megállapította, hogy a különböző helyekről származó sziksó - „natrum pannonicum" - nem teljesen egyforma, ennek alapján többféle sót különböztetett meg. Hatvani István debreceni professzor újabb hét év után már arra is rámutatott, hogy a sziksón kívül salétromos kivirágzások is előfordulnak.

88 I/C.2.4. Összefoglaló munkák Bél Mátyás müve, a Notitia Hungáriáé novae...*

9 az újkori Magyarország történetiföldrajzi ismertetése, nagyrészt kéziratban maradt. A megjelent kötetekben „a városok vagy vidékek leírása alkalmából említi az ásványokat is", de „nem igen sokat" és „tárgyunkban nem lehet nagy tekintélynek tekinteni" - írta róla Tóth Mike.

90 I/C.2.5. Külföldi utazók művei Az ország természetrajzi megismerésében e korban is fontos szerepet töltöttek be a Magyarországot bejárt külföldi utazók, akik egyre nagyobb számban keresték föl a török kiűzése, majd a Rákóczi-szabadságharc bukása után békésebb évtizedeket élvező, még mindig kevéssé ismert országot. I/C.2.5.1. Marsigli: Danubius Pannonico-Mysicus A külföldiek által ez időben megjelentetett könyvek közül valószínűleg a legjelentősebb az 1682-1703 között a török háborúk alatt Magyarországon működött Luigi Ferdinando 8 Itt említjük meg, hogy maga az alkímia még a XVIII. századra sem halt ki, de addigra a tudománnyal már semminemű érintkezésben nem állt. Mária Terézia 1768-ban külön törvényt hozott az alkimisták ellen, amelyben megtiltotta „az érceknek, fémeknek és félfémeknek mindennemű, magánúton történő olvasztását, szétválasztását és lepárlását" (Weszprémi, 1970: 524-526). 88 Stoker, L. (1721): Thermographia Budensis etc. Augustae Vindelicorum et Graecii: Veith; Hermann, A. (1721): De nativo sale cathartico in fodinis Hungáriáé recens inventa dissertatio epistolica. Posonii: Royer; Torkos, I. I. (1763): Sal minérale alcalicum nativum Pannonicurn etc. Posonii: Landerer; Pázmándi, G. (1770): Dissertatio inaugurale physico-chemica sistens natri Hungáriáé veterum nitro analogi. Vindobonae: Graeffer; Hathvani, S. (1777): Thermae Varadienses examiniphysico et medico subjectae etc... Viennae: Graeffer. 89 Bel, M. (1735-42): Notitia Hungáriáé novae historico geographica I-IV. Viennae: Ghelen. 90 Tóth (1882: 13).