Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

I. A LEGENDÁKTÓL A TÉNYEKIG (az 1770-es évek előtti időszak)

a tiszta erkölcs ellen bünt kövessen el, ami az őt szemlélő embereket megbotránkoztatná, ellenben mindenki számára kedves és példás legyen. A korabeli olvasóközönség további könyvekben is bőven találhatott hasonló részleteket. Pataki Füsüs János Királyoknak tüköré című könyvében

65 ismertette - illően szemérmes körülírással - a smaragd „szemérmetlenséget nem tűrő természetéről" szóló alábbi, magyar vonatkozású példát: Miképpen a smaragdus minden egyéb köveknél kedvesb lévén, nem szenvedheti az egymással való ismeretséget, hanem ha akkor viseltetik, elromol, mint Magyarország Béla nevű királlyá felöl olvassuk, hogy mikor az dolognak idején ujjában volt volna, három részre hasadott. Végül itt említjük meg a Magas-Tátra egyik első „turistájának", a késmárki születésű, Danzigban (Gdanskban) tanult Frölich Dávidnak az utazók számára 1644-ben megjelentetett könyvét, amely felsorolja a Magyarországon található érceket, köveket, drágaköveket és egyéb ásványokat (II. rész, I. könyv, 375-376), illetve az egyes városok leírása során is szót ejt bizonyos lelőhelyekről (említi például az Eperjes melletti opálbányákat [Vörösvágás]).

66 I/C. A MINERALÓGIA ÚTJA A FIZIKÁTÓL A TERMÉSZETRAJZIG; AZ ELSŐ „FÖLDTUDOMÁNYI" KÖNYVEK MEGJELENÉSE (az 1700-as évek elejétől az 1760/70-es évek fordulójáig) A török háborúk, majd a Rákóczi-szabadságharc után végre nyugalmasabb időszak köszöntött az országra. Az előző korszak szórványos cikkei után mintegy varázsütésre az 1710-es években Csiba István és Köleséri Sámuel tollából megjelent az első két, jelentős részében „földtudományi" könyv. Ezt azonban fél évszázados szünet követte, majd - az ásványtani irodalom oldaláról - első topografikus ásványtanunk megszületése (1767) jelezte e csendes erögyűjtő periódus végét, és a hirtelen fellendülést hozó következő korszak beköszöntét (II. fejezet). Az oktatást tekintve a Selmecbányái bányászati akadémia kiépülése, az egyetem átalakítása és készülődő teljes oktatási reform (a természetrajz szerepének erősödésével) jelzi ez utóbbi korszakhatárt. A nemzetközti tudomány fejlődésében az a XVIII. század eleje nem jelentett korszakhatárt. Folytatódtak az egyedi megfigyelések, adatgyűjtések, előkészítve 1770-80-as évek nagy változásait. Az egyszerű fizikai és kémiai eljárások révén megszerezhető ismeretek felhalmozódása a század közepén Cronstedt, Wallerius és Linné rövid életű rendszereiben volt nyomon követhető. A korszak végére kiteljesedett a természet három országát (állatok, növények, ásványok) egységben kezelő természetrajzi szemlélet (ennek ásványtani oldalát a következő három évtizedben Werner vitte tökélyre, hogy azután a tudományfejlődés szinte azonnal túl is lépjen rajta), és ezzel párhuzamosan, a kémia fejlődésének, valamint a kristálytan kibontakozásának eredményeként kialakultak az alapjai a fejlődés további irányát mutató mai értelemben vett, egységes tudományos ásványtannak (Haüy és követői). Pataki Füsüs J. (1626): Királyoknak tüköré. Bártfa. Idézte Ballagi (1884), ugyanúgy, mint Prágay A. (1628): Feidelemecnec serkentő oraia. Bártfa. c. könyvének hasonló részeit. 66 Frölich, D. (1644): Bibliotheca seu Cynosura peregrinantium, hoc est viatorium etc. Ulm. Részletek magyar fordításban: Waczulik (1984: 219-226).