Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

FÜGGELÉKEK

I. FÜGGELÉK. A MAGYAR METEORITIKA TÖRTÉNETÉNEK RÖVID ÁTTEKINTÉSE' (A könyv fő részében alkalmazott korszakolásnak megfelelően) Papp Gábor I. A középkor embere a szokatlan égi jelenségeket háború, dögvész, éhínség előhírnökeiként rettegte. Az égi jelek és az égből hullott „mennykövek" az egyéb kuriózumokkal együtt felkerültek a kéziratos, majd nyomtatott krónikák lapjaira. Ez utóbbiakban találjuk az első, bizonyosan meteorithullásról beszámoló nyomtatott tudósítást. Székely István 1559-ben megjelent krónikája emlékezett meg róla, hogy az előző évben Magiar országba a' kereztesi mezœn pinkest hauanak tizen kilenczedik napian finies nappal a' tiszta egbœl, három koe essec ala, kic a' mertekben húszan neg' fontot niomanac egietcmbe. Istvánffy Miklós 1622-ben megjelent magyar históriájában

3 írt az 1560-as miskolci hullásról: Miskolc mellett öt igen nagy, emberfőnyi nagyságú, sárgás és barnás színű, súlyos, kénkőszagú kő esett le az égből, miután a tiszta eget hirtelen és iszonyú villámlás, dörgés és váratlan levegőindulás háborította meg, mely azután szempillantás alatt elcsendesedett. Egyikük most is a diósgyőri várban őriztetik, a többit Balassa Zsigmond elküldte Ferdinánd királynak. Az 175 l-es hraäcinai (Zágráb környéki) meteorithullásról sajátos módon a zágrábi káptalan vett föl hitelesített jegyzőkönyvet, melyet a meteorittal együtt Mária Terézia királynőnek küldtek Bécsbe. E hullás nevezetessége az volt, hogy számos szemtanú előtt történt - az égből leeső kő- és vasdarabok létezését ugyanis a korabeli természetvizsgálók többsége is kétségbe vonta. II. A tudományos igényű hazai meteoritika első szárnypróbálgatásai még egyszerű leírások voltak a lénártói meteoritról Ludwig Tehel, az MNM Természetrajzi Tárának őre (1814), illetve Mathias Sennowitz késmárki természetbúvár tollából (1818). Később Zipser a nagydivényi (1840), majd a szlanicai (árvái) meteoritot ismertette (1846). A magyar ásványtannak az 1840-es években megkezdődött feléledése idején már érdemi vizsgálatok is történtek. A KMTT megbízásából Petz Vilmos ásványtani leírást, Boór Károly „vegybontást" [vegyelemzési] tett közzé (1845) a szlanicai (árvai-magurai) meteoritról. Sadler József a nagydivinai és a horvátországi (milenai) meteorhullást ismertette (1844), a „vegybontási" adatokat ugyanekkor Nendtvich Károly közölte. Szintén Nendtvich foglalkozott az állítólagos iváni (Sopron vm.) kőesővel, megállapítva, hogy meteorithullás helyett egy heves zivatar után a földből kimosott „vasborsókról" van szó. A magyarországi meteoritok részben az MNM Természetrajzi Tárába, részben a bécsi udvari ásványgyüjteménybe kerültek. Az első, magyarországi meteoritból leírt ásványt is az osztrák W. Haidinger ismertette 1847-ben (a schreibersitet a szlanicai meteoritból). 1 Az 1700-as évek előtti hullásokra nézve Papp (2000), az 1883 előttiekre Török (1882) szolgál történeti adatokkal. " Székel' E. (1559): Chronica ez vilagnac ieles dolgairól. Craccoba: Striykoviai Lazar. Korabeli más kéziratos feljegyzések egyenként 26, 28 és 30 fontos kövekről tesznek említést (1. Papp, 2000). 3 Istvánffy, M. (1622): Pannonii historiarum de rebus hungaricis libri XXXIV. Coloniae Aggrippinae: Antonii Hierati.