Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
FÜGGELÉKEK
III. Az 1850-es években - az előző évtizedhez hasonlóan - tudományos társulatok kiadványaiban olvashatjuk az első beszámolókat egyes hullásokról (az 1850-es években 5 [!] volt). így a mezőmadarasi meteoritról Knöpfler Vilmos (Wilhelm) 1853-ban, az ohábairól Johann Neugeboren 1857-ben az erdélyi szászok nagyszebeni természettudományi társulatának Verhandlungenjében, míg a kabai „lebkőről" Török József 1858-ban a Magyar Academiai Értesítőben írt (102. ábra). A részletesebb vizsgálatokra kivétel nélkül külföldön került sor (többnyire Bécsben, vagy a bécsi múzeum szakembereinek közvetítésével másutt). A legérdekesebb példánynak a kabai meteorit bizonyult, amelyben F. Wöhler az ozokerithez (földiviaszhoz) hasonló szerves vegyületet mutatott ki, a lénártói meteorit volt pedig az első, amelyben nitrogént találtak (J. B. Boussingault, 1861-ben). Eltekintve Piribauer Alajosnak 1875ben a knyahinyai, Wartha Vincének 1878ban a zsadányi és Koch Ferencnek 1885-ben a mocsi meteoritról közölt elemzésétől, a magyarországi meteoritok tudományos feldolgozására - hazai specialisták hiányában - külföldön került sor a periódus további részében is. Említésre méltó, hogy a szlanicai meteoritból egy újabb ásványt írtak le (cohenit, 1889), és egyes magyarországi meteoritok anyagára vonatkozóan további - ma már érvénytelen - elnevezések is születtek (arvait, kabait, lenartit). Nem elhanyagolható hazai fejlemény volt azonban, hogy a korábbi, alkalomszerű adományozásokkal szemben megindult a rendszeres gyűjteményfejlesztés. Ezáltal több intézményben is olyan anyag halmozódott fel, amely lehetővé tette (volna) a későbbi szisztematikus kutatást. Ez részben az újonnan észlelt meteorithullások helyszínére kiküldött szakemberek által végzett gyűjtéseknek volt köszönhető (1866, 102. ábra. A kabai meteorit képe Knyahinya: Szabó József az MTA részéTörök József cikkéből (1858) röl; 1875j zsadány: Krenner József és Pethő Gyula a KMTT részéről; 1882, Mocs: Koch Antal a kolozsvári tudományegyetemről kiküldve), másrészt Semsey Andornak, aki az MNM meteoritgyüjteményének fejlesztését különösen támogatta. 4 Míg 1821-ben öt, 1886-ban 253, 1902-ben 370 lelőhelyről őrzött példányokat. Említésre érdemes még Török Józsefnek a Természettudományi Közlönyben megjelent írása „A Magyar Birodalom meteoritjei" (1882). 4 Az MNM első meteoritkatalógusát is ő állította össze: Semsey A. (1886): A Magyar Nemzeti Múzeum meteorit-gyűjteménye. Földt. Közi., 16, 191-200; 1. még Semsey A. (1886): A Magyar Nemzeti Múzeum meteoritjeiről, Magyar Salon, 462-464.
