Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

V. A TOPOGRAFIKUS ÉS LEÍRÓ ÁSVÁNYTAN FÖLDTANI KERETBEN (az 1940/50-es évek fordulójától az 1980-as évek közepéig)

és Selmeczi Bélával), majd lazulitot (1977) ismertetett a fertőrákosi kristályos palából. Részletesen leírta a Villányi-hegység északi előterében a szavai mélyfúrásokkal harántolt hidrotermás ércnyomokat (1991, Vincze Jánosai). Selmecziné Antal Piroska a mecseki uránércesedésben a szerves anyaghoz kapcsolódó érckiválásokat tárgyalta (1986, Vincze Jánossal). Vincze Jánosnak a mecseki uránércesedésről (1979, Fazekas Viával) annak rézben gazdagabb részeiről (1985), és a fertörákosi kristályospaia-összlet urán-tórium-RFF és szulfidos ásványosodásairól (1996, Fazekas Viával és Kósa Lászlóval) közölt publikációi az adott előfordulásokra vonatkozó alapvető paragenetikai adatok gazdag tárházai. Szintén a MÉV geológusa, Várszegi Károly azuritos-malachitos nyomokat írt le M agyarú rögről (1965). V. 5.3.12. OÉÁ és jogelődjei Cseh Németh József elsősorban ércteleptani-ércgenetikai kérdésekkel foglalkozott (1950-80-as évek; bakonyi mangánércek, Grasselly Gyulával; id. Gagyi Pálffy Andrással együtt nagy szerepe volt a recski mélyszinti porfíros ércesedés 1967-es felismerésében). A Rudabányán dolgozó Hernyák Gábor a rudabányai szeizi képződmények néhány vasásványát (1967), illetve az alsótelekesi gipsz- és anhidritelőfordulást ismertette a megjelenő ásványok felsorolásával (1985). Mátyás Ernő a tokaji-hegységi nemesagyagtelepekről és kísérőkőzeteikről közölt ásványtani adalékokat (Rátka és Mád környéke, 1966, 1973;Füzérradvány, 1974; Bodrogszegi, 1978). Az OÉÁ szakemberei vezető szerepet játszottak az 1960-as években feltárt recski mélyszinti ércesedésnek az 1970-80-es években tetőző kutatásaiban. A publikált eredmények közül Csillag János nevéhez fűződik az ércesedés befogadó kőzeteinek jellemzése (1975), különös tekintettel a szkarnásványokra, amelyeket először ő ismert fel (1969, kéziratban). Csongrádi Jenő az ércparagenezist és szukcesszióját ismertette ércmikroszkópi vizsgálatok alapján (1975). Baksa Csaba a recski Lahóca északi előterében feltárt enargitos-luzonitos-pirites érctelep ércföldtani leírása kapcsán az ércesedés paragenetikai képét adta meg ércmikroszkópos és elektronmikroszondás vizsgálatok alapján (1975), hasonló leírást közölt a Darnó-hegyi rézpala-indikációról (Csillag Jánossal, Dobosi Gáborral és Földessy Jánossal, 1981). Recskről dawsonitot írt le (Bognár Lászlóval és Lovas Györggyel, 1975). Később genetikai kérdéseket tárgyaló áttekintéseket publikált (a recski érctelep, illetve összehasonlítása a rudabányai ércesedéssel stb.). V.5.3.13. Egyéb vállalatok, intézmények Miksa Mária (később a Geofizikai Kutató Vállalatnál) rövid közleményben foglalkozott a sátorkőpusztai barlang kalcitjának morfológiájával (1955). Ottlik Péter (Tatabányai Szénbányák) vasas konkréciót írt le a tatabányai fekütelepből (1961). Badinszky Péter (Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Földtani Szolgálata) az ÉSZAKKŐ és a DÉLKŐ bányáiban fellelhető jelentősebb ásványelőfordulásokat ismertette (1981, 1984). V.5.3.14. Természettudományi Múzeum (TTM) A nyugdíjasként is aktív Zsivny Viktor a pécs-kozári azurit (1948), a kapnikbányai kalcit és kransznahorka váralj ai rodokrozit (1949, Rapszkyné Hanák Mária vegyelemzéseivel), a felsömecenzéfi kuprit, luciabányai vivianit, lesencefalui markazit, a szabadbattyáni bindheimit (1951), a rudabányai (1952, 90. ábra) és a pátkai cerusszit (1953), és a pilisborosjenői barit (1954), a budapesti Déli-pályaudvar alatti pirit és kalcit, a rézbányai