Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
I. A LEGENDÁKTÓL A TÉNYEKIG (az 1770-es évek előtti időszak)
sok aranyat és ezüstöt ásnak. Az Abrugbania körüli hegyek oly gazdagok, és annyira művelik őket, hogy az kész csoda, és ott nagy rögökben találják az aranyat. E terület egyéb hegyei különféle fémeket, aranyat és ezüstöt teremnek. Albajuliáló] [Gyulafehérvártól] jócskán nyugatra, a hegyek között terülnek el a bányavárosoknak hívott városok, hol az aranyat és ezüstöt ássák. Közülük a legnevezetesebb Abrugbania, a káptalan tulajdona, amelynek azt még János király adományozta. Jó sok bánya van és igen sok aranyat bányásznak Albajuliáió\ ötmérföldnyire. Scotten [Abrudbánya vagy Zalatna] és Altemburg [Abrudbánya vagy Körösbánya] mellett aranyat bányásznak, és olykor dió nagyságú aranydarabokat találnak. Néhány folyócska aranyat hord, már félfontnyi [kb. X A kg] rögöket is leltek. Ez azért történik, mert ezek a folyócskák a hegyekből zúdulnak le, melyek úgy veszik körül Erdélyt, mint egy koszorú. Erdély a természettől adódóan nagyon gazdag sok mindenben, mint az arany, ezüst, vas, ólom, ón [!], réz, só, gabona. (...) Turdochon avagy Toráén [Tordán] egy olyan hegy van, ahol úgy vágják a sót, mint a követ. A hegység egyéb helyein aranyat, rezet, fekete viaszt [szurkot] és még egyéb jó fémeket és illatos anyagokat ásnak. A Maroso [Maros] folyó aranyat hordoz. Etisemberch [Torockó] mellett vasbánya van. (...) Salzpurch [Vízakna] földjén kősót ásnak, amely nagyon fehér, ugyanolyan mint az erculiai [talán Eraclea, Velence közelében]. [Van só] Aderbet [Sajóudvarhely? 24 ] falu avagy Borgo [Borgó?] közelében, és innen Coronába [Brassóba] szállítják. Clausemburg [Kolozsvár] mellett szintén bányásznak sót. (...) Cibiniumió] [Szebentől] egy mérföldnyire van a wijzagnax [vízaknai] kastély, amelyet a szászok nyelvükön Salzpregnck [Salzburgnak] neveznek. Ott sóofficinák vannak, amelyek nagy hasznot hajtanak. A magyarországi és erdélyi bányák egyfajta turistalátványosságot is jelentettek, melyeket gyakorta mutogattak az idegenből jött látogatóknak. A fenti száraz felsorolásokon túlmenően néhány olyan napló is fennmaradt, amelybe a külföldi követek a bányamüvelésre vonatkozó érdekes adatokat is rögzítettek. Ilyenek például Pierre Lescalopier feljegyzései. 25 A fiatal francia nemes diplomáciai futárként 1574 nyarán járt Erdélyben, ahol felkereste a zalatnai arany- és higanybányákat, valamint leszállt egy Torda melletti sóaknába. I/B.2.3. Bányászati feljegyzések és könyvek Lescalopier említett naplójában olvashatjuk, hogy a zalatnai bányákat két olasz bérelte. Jóval kiterjedtebb bányászati érdekeltségei voltak az országban a Fugger-Thurzó cégnek. A vállalkozás megbízottja az 1520-30-as években Magyarországon és Erdélyben Hans Dernschwam volt. A tudós humanista írásaiból az erdélyi sóbányászat és a Besztercebánya környéki bányászat történetéről, körülményeiről tudhatunk meg érdekes részleteket. 26 Talán Dernschwam volt az egyik informátora Georgius Agricolának, aki több művében közölt bányászati, illetve ásványtani-földtani vonatkozású adatokat Magyarországról. A montanisztikum területén az 1700-as évekig alapmunkáknak számító könyvek magyar vonatkozású adatait (a földrajzi, technikai és történeti jellegű említések nélkül) a 3. táblázatban foglaljuk össze. Az eredeti szövegrészek kevés konkrét ásványtani információt hordoznak. Ezek egyike, hogy Hodrusbányán Agricola szerint „egész vékony lemez24 Nyilván az Agricola által Aderhall néven említett sóbányával (3. táblázat) egyezik meg, és az Udvarhely szó eltorzult alakja. Sajóudvarhely mellett előfordul kősó, de korabeli bányászatáról nincs tudomásunk Esetleg Udvarhelyszékről van szó, ahol Parajd volt a leghíresebb sóbánya. 23 Benda K. & Tardy L. (1982): Pierre Lescalopier utazása Erdélybe. Budapest: Európa - Helikon Könyvkiadó. 26 Dernschwam, H. (1984): Erdély / Besztercebánya / Törökországi útinapló. Közreadja Tardy L. Budapest: Európa Könyvkiadó.
