Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

I. A LEGENDÁKTÓL A TÉNYEKIG (az 1770-es évek előtti időszak)

kékben előforduló vörösezüstércet bányásznak, amely kvarchoz vagy egy tűzben megolvadó kőhöz tapad". Megemlítette, hogy az Erdélyben előforduló kősó fehér, és - elsősorban a kocka alakú - a hegyikristályhoz hasonlóan átlátszó, ezt méltán nevezik „ékkősónak" (sal gemma, 4. ábra). Athanasius Kircher, a tudós jezsuita Mundus subterraneus (A föld alatti világ, 1665) c. müvének több helyén közölt magyar vonatkozású adatokat.

27 Ezek közül az egyik legérdekesebb rész az ércbányákról szóló szakasz, amely a magyarországi bányákból a Kircher által küldött kérdőívre érkezett válaszokat ismerteti. A kérdések közül csak az ásványtani jellegűeket soroljuk föl (érdemes ezeket összevetni a Brown által felsorolt megfigyelési szempontokkal, 1. I/B.2.5.): 1: az ásványos vizek tulajdonságai; 2: a fémek kivirágzásai, azok mely sókból, gálicokból keletkeznek; 3: milyen ásványok találhatók leginkább az ércbányákban, mindenütt van-e higany és kén stb.; 10: a természet csodái; 14: a föld alatti vizek természete; 15: az érctelérek irányai és ezek összefüggése a fémtartalommal; 16: a fémek és a többi ásvány szimpátiája és antipátiája;

28 18: az arany- és ezüsttelérek felismerésének módjai; 19: hol találhatók az ércbányák, a hévizek és savanyúvizek; milyen mélyek az ércbányák. (A tudomány és babonaság sajátos keveredését mutatja, hogy a 6. kérdés arra vonatkozott, megjelennek-e a bányákban démonok és törpék.) A kérdésekre Selmecbányáról és Úrvölgyről két válaszlevél érkezett, melyekből vázlatos képet alkothatunk a bányászati és az ezzel kapcsolatos ásványtani ismeretek korabeli magyarországi szintjéről. Bár e válaszlevelekben is vannak bizonyos topografikus ásványtani adalékok, ebből a szempontból még érdekesebb az Andreas Schaffer jezsuita atya által AlsóMagyarországról küldött példányok listája (31 különböző ásvány és érc, valamint három cementréz darab, két kohótermék és egy kőszéndarab), amely rövid leírásokat közöl az egyes tételekről, mint például: 7. Ezüsttartalmú markazit (Marchesidt mit Silberärzt vermenget); ez az ezüst érce, amelyben egyszersmind arany is van. De ha úgy látszik, mintha e kőnek aranyszínű fénye is lenne, akkor az nem arany, hanem markazit. (...) 19. Ezt a színt nevezik németül Berchgrienntk [Berggrün]; a port Úrvölgyön gyűjtik, ahol a hegyekben a réz ásványain keresztül folyó víz hordja bele bizonyos, erre a célra készített tartályokba; ezekbe a víz belefolyik, s ezt a fenekén leülepedő színezéket maga után hagyja. Megjegyzendő amint az ezekben a dolgokban való jártasságomnak köszönhetően tudom -, hogy ez a por vagy színezék annyira gazdag rézben, hogy tűzben megolvasztva mázsája több mint 54 font rezet ad. 27 Kircher, A. (1665): Mundus subterraneus in Xll libros digestus. Amstelodami: Janssonius & Weyerstraten. (Liber X. Metallurgia sive ars metallica, Sectio III. De fodinarum metallicarum natura). A magyar vonatkozású részek fordítása: Bányai et al. (1984). 28 (kb.) Ércek és egyéb ásványok együttes, illetve egymást kizáró előfordulása. 4. ábra. Sal gemma (kristályos kősó) Erdélyből (Brückmann: Magnalia Dei, 1727)