Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

I. A LEGENDÁKTÓL A TÉNYEKIG (az 1770-es évek előtti időszak)

Az 1150-53-ban Magyarországon járt arab utazó, Abu-Hámid al-Garnáti feljegyezte, hogy a földből különböző óriáscsontokat ástak ki számára, és egy itteni barátja házában is látott hasonlókat. E tudósítás nemcsak egy újabb hazai „földtani vonatkozású legenda" és a - később főként sárkánycsontoknak tartott - fosszilis nagyemlősmaradványok első ismert említése, hanem azt jelzi, hogy már ekkoriban is gyűjtöttek Magyarországon ásvány- és őslénytani kuriózumokat.

10 De nemcsak a fenti legendák, hanem „prózaibb" hírek is eljutott külföldre. Már a XII-XIII. század fordulóján élt Michael Scotus skót alkimista megemlítette Ars alchemiae (Az alkímia művészete) című könyvében, hogy Esztergom mellett és „Barbaria egyéb részein is" sókivirágzások találhatók.

11 A középkori magyarországi oktatási intézményekről vajmi keveset tudunk. A képzés mindenesetre az európai szokásoknak megfelelően az 1. táblázatban látható elemekből tevődött össze. Ásványtani ismeretekről ekkoriban a legjobb székesegyházi iskolákban, illetve az egyetemeken folyó legmagasabb szintű képzés során, a filozófia oktatásán belül eshetett szó, Arisztotelész fizikai könyveinek tanulmányozása kapcsán. Kérdéses, hogy Magyarországon ebből mennyi valósulhatott meg, hiszen középkori egyetemalapítási kísérleteink (1367, Pécs; 1389, Óbuda; 1467, Pozsony; 1581 Kolozsvár) megfelelő társadalmi-politikai háttér hiányában néhány év vagy évtized alatt mind kifulladtak. ismerettípus „tantárgyak" iskolatípus szaktudományok medicina (orvostudomány) décréta (jogtudomány) filozófia-teológia székesegyházi, egyetem alaptudományok computus (számtani, alapfokú csillagászati, földrajzi ism.) dictamen (írásművészei, verselés, alapfokú jogi ismeretek) grammatica (részletes latin nyelvtan) kolostori, székesegyházi alsó fokú ismeretek cantus (éneklés, liturgikus ismeretek) lectura (olvasás, alapfokú latin nyelvtan) plébániai 1. táblázat. A középkori klerikus műveltség rendszere, Pukánszky & Németh (1996) után Amit biztosan tudunk, az az, hogy egyes müveit személyek megismerkedtek ásványokkal, leginkább drágakövekkel kapcsolatos - különböző ókori szerzők műveiben és a középkori lapidáriumokban feljegyzett - hiedelmekkel. Ezek közül a Kazinczy-kódex 1526-ra keltezett része is megemlít néhányat.

12 „Az nömös és drágalátos iaspis neuő (...) kőnek es imelleten [is ím ilyetén] tullaidonsaga uagyon, hogy az mell embör őtet nála uissely [magán viseli], az ellenségök közöt ütet bátorságossá tezy"; a rubin „igön fénös és setétségöket uelágosságra uáltoztat"; az adamas [gyémánt] viselője az „özue háborodot embörök közöt kynnen [könnyen] békeségöt zörözhet". Mivel e szövegrészek egy prédikációból, a korabeli ismeretterjesztés talán legfontosabb műfajából valók, elmondhatjuk, hogy e babonák a szélesebb néprétegek előtt sem maradtak ismeretlenek. 10 Bolsakov & Mongajt (1985). " Szőkefalvi-Nagy (1965). 12 Az eredeti kézirat 59-62. lapján, 1. Volf Gy. (1877): Régi magyar codexek /Nyelvemléktár, 6/. Budapest: MTA. A könnyebb szövegértés érdekében kitettük a hiányzó ékezeteket.