Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

I. A LEGENDÁKTÓL A TÉNYEKIG (az 1770-es évek előtti időszak)

I/B. A HUMANISTA ORSZÁGLEÍRÁSOKTÓL AZ ELSŐ ÁSVÁNYTANI ÚTLEÍRÁSOKIG (az 1400-as évek második felétől az 1700-es évek elejéig) A magyar ásványtan történetének következő periódusa lényegében a török háborúk időszakával esik egybe. A megjelent tankönyvek és ásványtani írások alapján az ásványokra vonatkozó tudás ekkor már hazánkban is meghaladta az ókori és kora középkori szerzők által lejegyzett, félig-meddig a legendák világába tartozó ismeretek szintjét, illetve a krónikáknak az ásványkincsekre vonatkozó elszórt említéseit. Bizonyos hazai „tudományos infrastruktúráról" is beszélhetünk (oktatási intézmények, természetrajzi magángyűjtemények). A könyvnyomtatás feltalálása után megszaporodtak az ásványtani vonatkozású információkat közlő művek, amelyeket a következőkben különböző szempontok szerint csoportosítva ismertetünk. Természetesen az ország önállóságának elvesztése, nagy részének török megszállása, a pusztító háborúk megakasztották és visszavetették a magyarországi tudománynak a Mátyás korabeli reneszánsszal meginduló fejlődését is. A széttagoltság, majd a török idők utáni lassú konszolidáció miatt az intézményrendszer kiépülésének elhúzódása akadályozta a tudományos kapcsolatokat Európa fejlettebb részével, ahol ebben az időszakban végleg lezárult az ásványtan „tudomány előtti" korszaka.

13 A XVII. századi tudományt már a konkrét, célzott vizsgálatok, és az egyes jelenségek pontos leírására való törekvés jellemezte: hókristályok megfigyelése - Kepler; a kristályoknak a növényekétől eltérő (kívülről történő) növekedésének felismerése - Sténo; a kristálynövekedés mikroszkópi megfigyelése - Leeuwenhoek; az anyag korpuszkuláris szerkezetének elmélete - Kepler, Descartes, Gassendi, Hooke, Boyle, Bartholinus, Huygens; egyes ásványok kristályain a lapszögeik változatlanságának felismerése: kvarc Steno, gipsz - Leeuwenhoek. Magyarországon nem volt sem igény, sem hely, sem személy, ilyen kutatások folytatására. E korban a külföldi utazók - köztük tudósok is - fontos szerepet játszottak Magyarország ásványainak megismerésében, legtöbbször anélkül, hogy munkájuk az országon belül is nagyobb hatást gyakorolt volna. (A külföldi tudós utazók jelentősége még a XVIII. században is meghatározó volt, sőt, bár csökkenő mértékben, de fontosságukat megőrizték egészen a XIX. század első harmadáig.) I/B.l. Az oktatási és kutatási (gyűjteményi) háttér I/B.l.l. Oktatási intézményrendszer Magyarországon e korszak kezdetén - és még jó ideig - nem volt egyetem. Ennek hiányát kollégiumi típusú, főiskolai tagozatokkal rendelkező - a katolikusoknál általában akadémiának, a reformátusoknál kollégiumnak, az evangélikusoknál líceumnak nevezett - iskolák enyhítették. 1635-ben végre a királyi Magyarországon lévő Nagyszombatban létrejött az első, máig működő egyetem. Ez azonban sokáig csonka maradt, a természet13 Bár a tudomány fejlődését, szakaszhatárait ritkán lehet egy szerzőhöz vagy műhöz kötni, biztosan állítható, hogy Agricola 1556-ban megjelent nagy montanisztikai öszefoglalója {De re metallica libri XII, 12 könyv a bányászatról és kohászatról) után az ásványtan eszköztára már a mai éretelemben is tudományos: a tudatos megfigyelés, kísérletezés és értelmezési szándék jellemzi.