Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)

és Vacaria-völgyben és a Fogarasi-hegység (Fogarascher Gebirge) egyéb pontjain (kvarc és mészkő közötti amfibolpalában, többnyire igen kicsi kristályok). 111.5.4.2.2. Zepharovich: Mineralogisches Lexicon für das Kaiserthum Österreich Victor von Zepharovich, a krakkói majd a prágai egyetem ásványtanprofesszora 1859-ben jelentette meg a Habsburg Birodalom topografikus ásványtani lexikonát, melyet 1873-ban az újabb adatokat és kiegészítéseket tartalmazó II., és 1893-ban a hasonló tartalmú, Friedrich Becke által sajtó alá rendezett III. kötet követett. A kötetek az irodalom áttekintése után ábécérendben veszik sorra az egyes ásványfajokat. A fajokon belül a lelőhelyek tartományonként, illetve országonként következnek.

103 A tömör leírások az egyes lelőhelyek ásványainak jellegzetes megjelenésbeli, illetve kristálytani sajátságait, esetenként vegyelemzési adatait ismertetik, minden esetben (az irodalomjegyzék számaival megadott) hivatkozással. ízelítőül az I. és II. kötetnek a termésarzénre vonatkozó adatait közöljük összesítve és lefordítva, a hivatkozási számok nélkül. (Összehasonlítás végett ugyanezt az ásványt választottuk ki Tóth könyvéből is, 1. a 63. ábrát.) Nagybánya: Kis gömbös és vesés halmazok és vékony héjak auripigmenttel és realgárral. Felsőbánya: Apró gömböcskék realgárral (I). Gömböcskék, héjak, halmazok és vesés képletek auripigmenttel, realgárral és szfalerittel (II). Kapuik: Wenzel-Gang [Vencel-telér], gömbös és szőlőded, realgárral kvarcon, egy kalkopirit, realgár, szfalerit és barit keverékéből álló kőzet drúzás üregeiben (I). Zalatna: (A Bráza-hegyi felhagyott bányában?) (I). Nagyág: Ritkán apró, kicsi, fénytelen, futtatott kristályokban, gyakrabban apró vesés, héjas; vaskos, hintett, a tellúr [érces] erecskék szokásos kísérőivel társulva zöldkőporfírban (I). Breithaupt Nagyágról származó, borsó nagyságú, romboéderes kristályt figyelt meg rodokroziton (málnapát) egy párizsi ásványgyűjteményben (II). Zepharovich müve I. kötetében a történelmi Magyarországra nézve a nyomtatott forrásokon kívül az MNM ásványgyűjteményében írt jegyzeteit, Zipser levélbeli közléseit, a II.-ban Anton Fauser budapesti gyűjtő, Husz Samu és Maderspach Viktor oravicai bányamérnökök, valamint Szabó József írásbeli közléseit, a III.-ban Koch Antal erdélyi ásványtanának német kéziratos változatát is felhasználta. A kötetek végén található lelőhelymutató érdekes megoldása, hogy a lelőhelyeknek a nagyobb településekhez viszonyított elhelyezkedését is megadja. Koch Sándor szerint „ez az első [ásványtopográfiai] munka, melyet alaposan képzett szakember készített az ország ásványvilágáról". „A nagyon alapos kutatások eredményeként született mű ... képezte a szakemberek számára több mint fél évszázadon át a magyarországi ásvány-előfordulások ismeretének fő forrását."

104 111.5.4.2.3. Tóth: Magyarország ásványai A könyv alcíme (különös tekintettel termőhelyeik megállapítására) jelzi, hogy igazi topografikus ásványtanról van szó. Szerzője, Tóth Mike jezsuita szerzetes, kalocsai természetrajztanár 1861-ban kezdte meg az anyaggyűjtést, és 1881-ben zárta le. Az ásványgyűjtemények tanulmányozása mellett (Bécs, udvari ásványkabinet, 1861, 1879-80; Pest, MNM, 1861, 1879; Selmecbánya, bányászati akadémia, 1862; Bécs, földtani intézet, 1 A történelmi Magyarország lelőhelyei az első kötetben a korabeli belső határoknak megfelelően Magyarország, Erdély, Vajdaság [- Szerb Vajdaság és a Bánság] bontásban szerepelnek, a kiegyezés után Magyarországgal ismét egyesített Erdély elkülönítését Zepharovich a későbbi kötetekben is megtartotta. 104 Az idézetek forrásai: Koch (1952: 49, 1966: 12).