Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)

1862, 1879; Kolozsvár, tudományegyetem (1881); London, British Museum; Nagyszeben, Bruckenthal-kollekció (1881) és számos gimnáziumi és magángyűjtemény), mint müve előszavában írta, bejárta „a bányákat, a kővágó-helyeket, a völgyeket, a hegyszorosokat és magaslatokat is". Emellett Tóth széles körű irodalmi anyaggyűjtést is folytatott. Az elképesztően bő irodalomjegyzék vagy 160 könyv és folyóirat áttanulmányozásáról tanúskodik. Arsen. Nagybánya. Auripigmenttel és Realgárral, csekély:gömbökben, vese- s görbült kéregalakú tömegekben. — /27, I. i48 lp. — Kaloc8. gyüjtj Felsőbánya. Kis gömbök, kéreg vagy vege alakjában, Realgárral, Auripigmenttel és Sphalerittel. (27. /. i52 lp. — Selbakadm. Vesealakú. — WgR] Kapmk. Gömbös, fürt- és* vesealakú, valamint cserepes is. „Venczel" telérben Realgárral, a Chalkopyrit, Sphalerit, Baryt és Realgar keverékéből álló kőzet üregeiben Kovagon, /7. 268 lp. — 138. — BpMuz. — §t L.i58 lp. — Britisch Muz] Zalathna. .Bráza" hegyben, Zalathnától nyugatra, „Dárius" bányában. /7. 268 lp. — 27. I. i

79 lp. ) — 162. i865, 22g lp.] Nagyág. Zöldkő-porpbyrben azon ásványok társaságában, melyek a tellurereknek közönséges töltelékét képezik; néha Rhodochroaiton is előfordul, miként a párizsi gyűjtemény egyik példányán látható. — Tökéletlen R; oB jegeczek csoportosan fennőve a Hegyjegeczek kérgére. A leggyakrabban vesealakban, cserepesen, vaskosan és behintve fordul elő, Realgárral, Nagyagittal, Sphalerittel, PyrJttel. Auripigmenttel és Bamapáttal. /7, 253 lp. — ISO. II. — WHofmkab. Fürtalakú. — BpMuz. — British Muz. — Shakadm. Fennőtt gömbök. — WgR. — Kolozsv. e. — 27. I. ij5 lp.] Oravlcza. „Sz.-Rona"-bányában, kérges és pikkelyes alakban. Born azt mondja róla, hogy Aranyat és ezüstöt tartalmaz. — Előfordul „Erzsébet--bányában is. — /7. 268 lp. — 27. II 61 lp] 63. ábra. Részlet Tóth Mike Magyarország ásványai című könyvéből (1882) A könyv teljes mértékben Zepharovich lexikonjának felépítését és formai megoldásait követi, ezért csak a különbségekre térünk ki. A nevezéktanban Szabó Ásványtankönyvére támaszkodott (1875). A fajokon belül a lelőhelyeket vármegyék szerint, a Kárpátok ívét nyugatról keletre (Pozsonytól Orsováig) követve, majd a Dunántúlon át a mai Burgenlandig jutva, végül az Alföldre visszakanyarodva tárgyalta. Gyakran a közelebbi lelőhelyet (táró, hegy stb.) is közölte. Az ásványoknál csak arról írt részletesebben „mi feltűnő, vagy helyi sajátságként tekinthető". Ahol lehetséges volt, a paragenetikai viszonyokat is megadta. Bár maga is elismerte, hogy a munka tökéletesebbé tétele „megkívánná az egyes termőhelyek petrographiai viszonyainak feltüntetését, de akkor oly vaskossá válnék, hogy közzététele részemről lehetetlen volna". Rámutatott, hogy „a vegyelemzés pedig és a jegeczalakok [kristályalakok] meghatározása oly rengeteg munka,