Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)

IIL5.4. Topografikus ásványtani összefoglalások IH.5.4.1. Ércteleptani monográfiák Magyarország továbbra is elsősorban változatos földtani felépítésű érctelepeivel vonzotta a külföldi szakembereket. A hazai geológusok-ércgeológusok is mindent megtettek bányahelyeink korszerű újravizsgálatáért. Az MKFI bányageológiai kutatásainak ásványtani vonatkozásairól már általánosságban szó esett. Most tekintsük át a korban oly gyakori lelőhely- (lelőhelycsoport-) monográfiákat. Közülük az elsők még külföldi szakemberek nevéhez fűződnek. III.5.4.1.1. Peters és Posepny Rézbánya-monográfiái Karl Ferdinand Peters, akkor a pesti egyetem professzora, a kormány megbízásából 1858-ban kereste föl a Bihar hegységi Rézbányát. Már az egyetemről való eltávozta után, 1861-ben jelentette meg „Földtani és ásványtani tanulmányok Magyarország délkeleti részéről, különösképpen Rézbánya környékéről" című lelőhely-monográfiáját, melyet Tóth Mike és Koch Sándor méltán illetett a „páratlan", illetve „kitűnő" jelzőkkel.

93 A földtani és - a szkarnos érctelepek kutatástörténete szempontjából különösen érdekes - teleptani részei mellett mineralógiailag is értékes munkában 61 ásványfajt írt le, meglehetős részletességgel (70 oldal terjedelemben). Közülük kettő (szaibélyit és biharit) új ásvány volt (1. a III.5.2. részt), melyek vizsgálatában Peters már mikroszkópos megfigyelésekre is támaszkodott. Frantisek Posepny, a kiváló cseh ércgeológus pár évvel később szintén Rézbányát választotta tanulmányainak céljául, de kizárólag az ércteleptan szemüvegén át. Tóth Mike megfogalmazása szerint az MFT által kiadott „műben csak itt-ott említi az ásványokat, de a végén a Rézbánya környékén található ásványokat többféle alakban csoportosítva adja elő."

94 H 1.5.4.1.2. Cotta könyvei A német Bernhard von Cotta az utolsó olyan geológiai utazók közé tartozott, akik müveikben még élménybeszámoló jelleggel kitértek utazásaikra is. Cotta először a régebben alsó-, illetve felső-magyarországinak nevezett bányavidéket, majd Nagybánya környékét, a marosújvári sóbányát és az Erdélyi-érchegység nevezetesebb lelőhelyeit járta be. A Magyarország és Erdély érctelepei

95 című könyvének (1862) III. részét képező, Edmund von Fellenberg által írt vaskos fejezet (A magyar és egyes erdélyi érctelepek ásványai) azonban a be nem járt lelőhelyek ásványtani adatait is közli az egyes lelőhelyek teleptani leírása után. Példaként a Nagybánya melletti egykori feketebányai bányaterület ásványainak leírását közöljük: A zöldkőporfírban [propilites andezitben?] lévő telérek alapanyaga tömött, szarukőszerű, illetve teljesen szarukőbe átmenő kvarc. A telértöltelékben előforduló lényeges összetevők ezenkívül: Barnapát [dolomit], vaskos, leveles tömegekben, kristályosan, kvarccal összenőve, egyedi kristály93 Peters, K. F. (1861): Geologische und mineralogische Studien aus dem südöstlichen Ungarn, insbesondere aus der Umgegend von Rézbánya. Sitzungsb. k. Akad. Wiss. Wien, Abt. /., 43, 385-463; 44, 81-185; Tóth (1882: 24); Koch (1952: 49). 94 PoSepny, F. (1874): Geologisch-montanistische Studien der Erzlagerstätten von Rézbánya in S. O.-Ungarn. Budapest: MFT; Tóth (1882: 25). 95 Cotta, B. von & Fellenberg, E. von (1862): Die Erzlagerstätten Ungarns und Siebenbürgens. Freiberg: Engelhardt. Tulajdonképpen a Gangstudien IV. kötetének 1. része.