Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)

töredékekben és szemcsés halmazokban. Súlypát [barit], vaskos, lemezes, szemcsés, kristályos; szarukővel, kvarccal, kalkopirittel és ezüstércekkel. Alárendelten [a telérekben] található: Aranytartalmú vaskovand [pirit], vaskos és hintett, erekben és kristálytöredékekben; apró kristályokban, a mellékkőzet hintéseként. Vörösezüstérc, uralkodóan sötét [pirargirit], vaskos és hintett; erek és fészkek kvarcban, illetve bevonat kvarcon és dolomiton. Fakóérc, vaskos és hintett, illetve kristályok kvarcon és barnapáton; rézkovanddal és vörösezüstérccel. Rézkovand [kalkopirit], kristályos és vaskos, kvarcon, illetve barnapáton; hintve súlypáttal, fakóérccel és vörösezüstérccel. Végül ritkaságként: főként vaskos mangánpát [rodokrozit vagy rodonit]; bamapáttal vagy barnapáttal és kvarccal összenőve. A közel százoldalnyi, hasonló jellegű leírás után két áttekintő táblázat következik, az első rovataiban az egyes lelőhelyek szerint a fő telérkitöltőket, a fő érceket, az ásványokat és a másodlagos ásványokat sorolja föl, a második az ásványnevek ábécérendjében közli azon lelőhelyek nevét, ahol az illető ásvány előfordul. Az ércteleptani szakemberek által évtizedekig alapvető munkaként használt művet Tóth Mike elsőrangú forrásai közé sorolta.

96 Cotta újabb látogatásának (1863) az Erőtelepek a Bánságban és Szerbiában című munka lett az eredménye.

97 A teleptani leírások után itt is megtaláljuk az ásványok felsorolását és rövid jellemzését. Ujmoldováról 34, Szászkáról 30, Csiklováról 13, Oravicáról 34, Dognácskáról 37, Moravicáról (Vaskő) 10, Rézbányáról (Peters nyomán) 63 fajt sorolt föl. ízelítőül a csiklovai wollastonit leírását közöljük: Wollastonit (Tafelspath [táblapát]), gránáttal és gyakran kék mészpáttal kevert, a bánatit [uralkodóan granodioritos összetételű kőzet] és a mészkő határán. Néha gránátkristályokat tartalmaz zárványként. Szintén előfordul grammatittal [tremolittal]. III.5.4.1.3. Inkey, Primics és Pálfy erdélyi-érchegységi művei Inkey Béla Nagyág földtani és bányászati viszonyai / Nagyág und seine Erzlagerstätten című kitűnő kétnyelvű lelőhelymonográfiája (1885) az 1878-ban a KMTT számára Semsey Andor által felajánlott 1200 forintos pályadíjra készült. A munkának az ásványtan szempontjából legértékesebb fejezete Nagyág telérásványait ismerteti. Különösen a telluridokról írt bővebben a szerző, de felsorolta a további ércalkotókat, kísérőket és ritka, illetve kétes ásványokat is (60. ábra). A fejezet külön részei ismertetik a megfigyelt, illetve irodalmi adatok alapján valószínűsíthető parageneziseket, valamint a telértípusokat kitöltésük szerint. Primics György A Csetráshegység geológiája és ércztelérei című összefoglalása (1896) az előbbi Inkey-féle Nagyág-monográfia folytatásaként készült el.

98 Az elsősorban földtani-ércteleptani munka a topografikus ásványtan számára is ritka becsű, ugyanis igen részletesen közli a mára rég bezárt bányák ásványainak leírását, sőt még paragenetikai helyzetüket is (61. ábra). 96 Tóth (1882: 14-15). 97 Cotta, B. von (1864): Erzlaserstätten in Bánat und in Serbien. Wien. Braumüller. 98 Inkey az 1200 forintos pályadíjból csak 300-at vett föl és a maradékot Semsey vei együtt 1000 forintra kiegészítve a Csetrás-hegység földtani-teleptani feldolgozását indítványozta. Az 1886-ban kitűzött pályázat végrehajtásával a KMTT választmánya Primics Györgyöt bízta meg.