Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)

nevezte el. (A sjögrenitet később C. Frondel amerikai mineralógus kalkoszideritnek határozta meg.) 1913-ban jelentette be Krenner az MTA ülésén a fizélyitet, melyet megtalálójáról, Fizély Sándor bányamérnökről keresztelt el, aki számos más figyelemre méltó ásványt is megmentett a tudomány számára. A Kisbányáról előkerült ezüst-ólom-antimon-szulfid az andorit rokonságába tartozik. Részletes adatait csak Krenner halála után, 1925-ben jelentette meg Zimányi a fennmaradt jegyzetek alapján.

7 Krenner 1915-ben az MTA osztályülésén két új magyar ásványról tartott előadást. Ezek közül a Schafarzik Ferenc műegyetemi professzorról schafarzikitntk nevezett, és a trippkeittel analóg tetragonális vas(III)-foszfátnak vélt ásvány leírása 1921-ben, posztumusz jelent meg, Toborffy Zoltán jóvoltából.

80 (A Perneken talált ásvány vas-antimonát mivoltát 1932-ben H. Hueber osztrák mineralógus mutatta ki, majd 1951-ben honfitársa, Josef Zemann a szerkezetet meghatározva igazolta a trippkeit-analógiát.) A Krenner által 1915-ben ismertetett másik ásvány a volt főnökéről, Pulszky Ferenc nemzeti múzeumi igazgatóról pulszkyitnak keresztelt hexagonális vagy trigonális (Cu,Mg)-szulfát volt. Az ásvány valószínűleg Úrvölgyön fordult elő; a rá vonatkozó Krenner jegyzeteiben talált - igen hiányos adatokat csak 1948-ban (!), jóval Krenner halála után tette közzé Tokody László.

81 A korábban leírt ásvány fajokon végrehajtott revíziók közül megemlíthető, hogy Szabó József 1871-ben igazolta a német L. H. Fischer 1864-ben publikált sejtését, mely szerint a korábban (1. a II.6.3.1. részben) Szarvaskőről wehrlit néven leírt ásvány nem homogén anyag. Szabó rámutatott, hogy egy (ultra)bázisos kőzetről van szó.

82 A további revíziók főként Krenner József nevéhez fűződtek. Amint Mauritz Béla rámutatott, „tudományos munkásságának egyik legbecsesebb fejezetét alkotják azok az értekezések, amelyekben a régi hibás megállapításokat kijavítja."

83 Részletesen vizsgálta a sajátos kifejlődésü felsőbányai volframitot, és ennek kapcsán ehrenfriedersorfi (Németo.) kristályokon végzett mérései alapján az A. Des Cloizeaux által javasolt monoklin szimmetria mellett tört lándzsát (1875). Az ehrenfriedersdorfi (Németo.) plinián mibenlétéről A. Breithaupt és G. Rose közötti vitát az utóbbi javára döntötte el, kimutatva, hogy az ásvány az arzenopirittel azonos (1876). Alátámasztotta Sipőcz Lajos vegyelemzéseken (1877) és A. Weisbach morfológiai vizsgálaton (1878) nyugvó megállapítását, mely szerint a W. Haidinger által 1856-ban Felsőbányáról leírt kenngottit valójában csak a miargirit morfológiai változata (1879). Behatóan vizsgálta a kriolit-csoport grönlandi ásványait: kimutatta, hogy a korábban triklinnek tartott kriolit valójában monoklin, az arksutit [kiolit] tetragonális, és jelentősen hozzájárult a korábban csak bizonytalanul elkülönített thomsenolit és pachnolit ismeretéhez (1883). A meneghenit szimmetriájáról G. vom Rath és Q. Sella közti vitában utóbbi igazát támasztotta alá a rombosnak bizonyult bottinói példányok kristálytani vizsgálatával Krenner J. (1910): Ein wenig bekanntes Phosphat aus Cornwall. In: C. R. XI. Session Congr. Géol. Int. Stockholm, 129. 79 Krenner J. (1913): Fizélyit, új magyar ezüstérc. Akad. Értés., 24, 523; Krenner J. & Loczka, J. (1925): Fizélyit, egy új magyar ezüstérc. Math. Termtud. Értés., 42, 18-19. 80 Krenner, J. (1921): Schafarzikit, ein neues Mineral. Z. Krystallogr., 56, 198-200. 81 Krenner, J. (1948): Pulszkyit, ein neues Mineral. Schweiz. Mineral. Petrogr. Mitt., 28, 707-708. 82 Szabó J. (1871a): A Wehrlit Szarvaskőről mint összetett kőzet. Földt. Közi, 1, 18-29. 83 Mauritz (1933: 12).