Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)
(1883) . A Selmecbányái, Breithaupt-féle manganokalcitxó\ megállapította, hogy a benne található karbonát leírójának véleményével ellentétben nem az aragonit-, hanem a kalcitsorba tartozik (1883), viszont téves álláspontot foglalt el Des Cloizeaux-val szemben (1884) , kizárva, hogy Selmecbányán triklin Mn-szilikátok előfordulnának (valójában mind inezit, mind Mn-tartalmú kalcit található a lelőhelyen). Kiderítette, hogy az Aranyi-hegyről leírt szabóit ténylegesen hipersztén (1884, 1. fentebb). A leírás után nem sokkal helyesbítette a C. A. H. Sjögren által felfedezett allaktit optikai adatait (1885). Igazolta Des Cloizeaux arra vonatkozó sejtését, hogy az andreasbergi zigadit (Breithaupt, 1846) tulajdonképpen az albittal azonos (1885). Meghatározta a facebányai tellurit kristálytani adatait (1886). A rombosnak tartott akantitxól úgy vélte, hogy a szabályos argentit torzult kristálya (1887) (a monoklin álrombos akantit valójában a szabályos argentit paramorfózája). Megállapította, hogy az A. Schrauf által leírt vaskői veszelyit valójában monoklin vas-hidrofoszfát (1889, megjelent 1930-ban). 1907-ben rámutatott, hogy a Schuller Alajos műegyetemi tanár kísérletei során szálladékként előállított, As 4 S 3 összetételű kristályok (51. ábra) azonosak az A. Scacchi által 1849-ban leírt dimorfinnal, amelyet időközben G. A. Kenngott 1870-ben (megalapozatlanul) auripigmentként törölt az érvényes ásványok közül. Kimutatta, hogy a borostyánkői „nemesszerpentin" valójában főként a kloritcsoport ásványaiból áll (1917). A G. Tschermak által 1866-ban Oravicabányáról leírt, sokat vitatott alloklászt kobaltban dús glaukodotnak minősítette (1929). (Ezt az állásfoglalását azóta megcáfolták, és az alloklászt 1971 óta önálló ásványként tartják számon.) 84 Talán legérdekesebb megállapításai (1929) az eggonit nevü ásvánnyal kapcsolatosak. Az ásványt A. Schrauf 1879-ben a mai belgiumi Altenbergből triklin Cd-szilikátként írta le. Később viszont levélben tudatta E. S. Danával, hogy a kristályok valójában baritkristályok lehetnek, amelyeket a példányokra úgy ragasztottak rá. Krenner kristálytani vizsgálatai nyomán igazolta a hamisítás tényét, de - a strengittel és szkorodittal feltételezett izomorfia alapján - az A1P04'2H 2 0 összetételt valószínűsítette. Később két felsőbányai ércpéldányon három eggonitkristályt figyelt meg, amivel sikerült tisztáznia a típuslelőhelyet. „Egy ásványfaj történetében ritkán történik meg az, hogy a behatóbb, precízebb vizsgálatok után csupán az ásvány eredeti elnevezése marad változatlan." írta Krenner. 85 (Az eggonit különös pályafutása azonban ekkor még korántsem ért véget. További fordulatok után az 1960-as évekre derült ki, hogy az ásvány ScP0 4 2H 2 0 öszszetételű, és az 1926-ban - először szintén téves összetétellel - leírt kolbeckittel egyezik meg, amelynek javára végül is 1987-ben az eggonit nevet törölték.) 84 (Ahol volt, a magyar nyelvű cikk adatait közöljük:) Krenner J. (1876): A felsőbányai trachyt wolframitja. Ért. termtud. köréből, 7(14), Az ehrenfriedersdorfi plinian. Műegy. L., 1, 129-135; (1879): Kenngottit. MTA Értés., 13, 11; (1883): A kryolith-csoport grönlandi ásványai. Math. Termtud. Értés., 1, 186-204; A bottinoi meneghinitröl. Földt. Közi., 13, 297-303; A manganocalcitról. Math. Termtud. Értés., 1, 231-232; (1884): A freibergi bányászakadémia gyűjteményének manganocalcifjai. Uo., 2, 369-371; A szabókról. Uo., 2, 230-240; (1885) : Adalék az allaktit optikai viszonyainak ismeretéhez. Uo., 3, 16-18; A zygaditról. Uo., 3, 146-151. (1886) : Tellurit Facebajáról. Termr. Fűz., 10, 81; (1887): Az akanthit és a természetes ezüstkéneg. Math. Termtud. Értés., 5, 137-141; (1930): Veszelyit von Vaskő. Centralbl. Mineral, Abt A, 163; (1907): A Schullerféle arzensulfid kristálytani és optikai viszonyairól. Math. Termtud. Értés., 25, 271-280; (1917): A vasmegyei „nemes szerpentin". Termtud. Közi, 49, 360-366; (1929): Glaukodot von Oravicabánya. Centralbl. Mineral, Abt A, 39-AX. 85 Krenner, J. (1929): Eggonit. Centralbl. Mineral, Abt A, 34-38.
