Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)

Az 1890-es évek elején újra létrejöttek a szakosztályok. Mivel a földtudományi szakemberek elsősorban az MFT-ben működtek, az 1892-ben alakult Kémia-Ásványtani Szakértekezletben (1894-től Szakosztályban) kezdettől fogva a kémia volt túlsúlyban, és a szaküléseken az ásványtan csak ritkábban jutott szóhoz. 1895-ben a szakosztály megindította a (ma is létező) Magyar Chemiai Folyóiratot, amely számunkra elsősorban ásványelemzőinknek az 1930-as évekig megjelenő szórványos publikációi révén figyelemre méltó. 1113.63. Verein für siebenbürgische Landeskunde (1842-[1944J), Siebenbürgischer Verein für Naturwissenschaften (1849-[1949J) A nagyszebeni központú - ásványtani tudománytörténetünk által eléggé mostohán kezelt egyesületek főként az erdélyi szászok honismereti, illetve természettudományi érdeklődésű képviselőit tömörítették (például Eduard Albert Bielz, Johann Ludwig Neugeboren). Folyóirataikban (Archiv des Vereins [később Zeitschrift] für siebenbürgische Landeskunde, 1843-); Verhandlungen und Mittheilungen des siebenbürgischen Vereins für Naturwissenschaften, 1850-1946) számos ásványtani vonatkozású közlemény is megjelent. Ackner erdélyi ásványtopográfiáját (1. II.6.3.3.11.) az előbbi egyesület pályázatára írta. A természettudományi egyesületnek tekintélyes ásványgyűjteménye is volt, melyet a II. világháború után a szintén államosított Bruckenthal-gyüjteménnyel egyesítettek. III3.6.4. Magyarhoni Földtani Társulat (MFT) A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1847-es soproni (VIII.) vándorgyűlésén Christian Andreas Zipser tanár, ásvány- és földtani író egy „földismei bányászegylet" létrehozását kezdeményezte a hazai bányászat és ezzel a haza felemelése céljából. A hagyományosan a társulati időszámítás kezdőpontjának tekintett 1848. I. 3-i videfalvi előkészítő tanácskozáson részt vett további „alapító atyák" Kubinyi Ágoston és Kubinyi Ferenc műkedvelő természetbúvárok, valamint Marschan József és Pettkó János, a selmeci akadémia tanárai voltak. A társulat jogilag csak „a fegyvercsörgés elhangzása után", 1850-ben alakult meg, az első hazai tagok zöme közéleti személyiség vagy amatőr természetbarát volt, köztük csak egy-két földtudományi szakemberrel. A társulat lényegében a hazánkban akkor még nem létező állami földtani intézet feladatait kívánta megoldani: „Magyarország minden vidékeinek földtani kutatása", monografikus leírása és közben gyűjtés volt a célkitűzés, a nyilvános szakgyűléseken „földtani ismeretek közöltetnek és terjesztetnek". A társulat (papíron) az 1849-ben létrehozott bécsi Birodalmi Földtani Intézettel és (ténylegesen is) a Magyar Nemzeti Múzeummal állt „szoros összeköttetésben", amelyről ma is ékes tanúbizonyságot tesznek az alapszabálynak megfelelően a múzeum gyűjteményébe került ásvány- és kőzetpéldányok. A KMTT korai történetéhez kísértetiesen hasonló módon a rendkívül széleskörűnek tervezett tevékenység lendülete a kezdeti nekibuzdulás után alábbhagyott, és a nehéz viszonyok között a társulatot jószerével csak egyes tisztségviselőinek (Kovács Gyula, Kubinyi Ferenc, Szabó József) lelkesedése tartotta fönn. Ami az ásványtan müvelését illeti, a szakgyűléseken erről alig esett szó, legfeljebb az ajándékozott ásványpéldányok bemutatása kapcsán. Ennek megfelelően a társulat - eleinte szerfölött késedelmesen megjelenő - Munkálatainak csak III. és utolsó (V.) kötetében vannak ásványtani jellegű cikkek.