Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)
Részletesen foglalkozott a bánsági ércesedések teleptani viszonyaival, megállapítva, hogy nem telérekről, hanem főként „szienit(porfír)" fekü és mészkő fedő közötti telepekről van szó. Oravicán a fakóérc, kalkopirit és a malachit a fő ércalkotó. A Helenabányában egykor huzal alakú termésarany fordult elő vaskos kobaltinba [?] és nikkelinbe [?] nőve. Egyéb bányákból fehéren termolumineszkáló mészpátot, illetve az ottani bányászok által hol bazaltnak, hol kolofóniumnak nevezett gránátot említett. Csiklova felé haladva a Háromkirályok-bányában ezüsttartalmú galenitet, kalkopiritet és arzenopiritet talált. A csiklovai hegyekben a fő érc a kalkopirit, földes malachit és azurit, és valamicske téglaérc. A meddőásványok közül a jellegzetes kék kalcitot, a tremolitot [wollastonitot!], és a feketésbarna, gyakran tarkára futtatott, (néha tompított élű) dodekaédereket alkotó gránátkristályokat említette. Megnézte a steierdorfi kőszénbányát, a falu temploma mellett a talajban kalcedon- és ónixdarabokat talált. Szászkáról a rézérceken kívül galenitet, emberfejnyi vesés halmazokban előforduló fehér, sárga és kékesszürke ólomércet és sárgaólomföldet [cerusszitot és bindheimitet?] említett. Moldován a Florimundi-hegyen KupferblüthéX [kalkotrichitet = szálas kupritot] talált, és megjegyezte, hogy az oly sok szép azuritot szolgálató Benjámin-bányát felhagyták. Dognácskán a valaha oly híres Simon Júdás-bányában galenit, kalkopirit és pirit mellett magnetit az uralkodó érc, a gránát és azbeszt-szerű tremolit igen gyakori. A hányon sugaras-csillagos „zeolitof ' talált. Mint a továbbiakban írta: Dognácska környékén a legfontosabb a Petri und Paul Grube [Péter-Pál bánya], amely a három, korábban említett főtelep között középen fekszik, és egy mészkőben található telepet termel. A fejtett ércek főképpen Bleiglanz [galenit], Kupferkies [kalkopirit], malachit stb. Itt megfigyeltem egy gyakran hornblendébe átmenő közönséges és azbesztszerű Strahlsteinből [tremolitból] álló hatalmas telepet. A bogsáni vasércbányákban magnetitet fejtenek, a József-bányában, mint érdekesség, csillámpalában Kupferbeschlag [termésréz bevonat?] és bizmutin fordult elő. Mehádiai kitérő után az Erdélyi-érchegységbe (28b. ábra) a hunyadi vasércbányákon át ment, itt Gyalárról a barnavasércből vaskobakot említett. Zalatnáról a hírneves Facebányára kirándult. A Maria Loretto- és Mariahilf-hányék problematikus aranyércét [terméstellúr] termésantimonnak határozta meg, mely olykor arzénnal, olykor kevés magnéziummal, valószínűleg cinkkel is keveredik, míg a Sigismundi-bányában előforduló tellúrkristálykákat antimonitnak nézte. Mellettük „néhány igen kicsi, sárgásszürke, hosszú, hatszögletű táblácskákat alkotó, erős gyémántfényű, félig átlátszó kristályt" talált, melyek forrasztócső előtt elfüstöltek. Az Esmark által sárga antimonércnek [antimonokkernek] tartott ásvány a tellurit, melynek ez az első említése. A Zalatna melletti Dumbravát az általa valaha is bejárt legkényelmetlenebb bányaként mutatta be: a rendkívül alacsony tárók szűk rókalyukakban végződnek, melyek talpa a telep hajlatait követve hullámzik, és bennük csak hason csúszva lehet előrejutni. A cinnabarit sötétvörös, többnyire vaskos, hintett, csak igen ritkán alkot rosszul fejlett kristályokból álló halmazokat. Offenbányára kirándulva részletesen leírta az írásércet, mely pirit, fakóérc, szfalerit és nagy ritkán termésarany kíséretében található. A Stephani-Grube [István-bánya] ércei galenit, fakóérc, kevés antimonit, pirit és barna, vaskos szfalerit fordul elő. Ugyanitt egy telérben fehér kalcittal kísért szép kék színű baritkristályok vannak. A felhagyott Josephi-Grube [József-bánya] hányójáról rodokrozitot és dolomitot gyűjtött.
