Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)
11.3.5.2. Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Nagygyűlése (MOTN) Bene Ferenc és Bugát Pál orvosok kezdeményezésére 1841-ben Budán tartották 269 résztvevővel a magyar orvosok és és természetvizsgálók első nagygyűlését. (A minta a német Lorenz Okén által 1822-ben elindított rendszeres Versammlung deutscher Naturforschender und Ärzte volt, amelynek gyűlésein honfitársaink közül is számosan részt vettek. 28 ) A MOTN évente tartott összejövetelei segítették felkelteni a természettudományok iránti figyelmet a vidéki városokban is, a gyűlések alkalmából megjelent kiadványban rendszeresen közzétették a színhelyül szolgáló tájegység természetrajzi -közte ásványtani - leírását. A kiadvány tartalmazta a résztvevők előadásait is, amelyek színvonala az előadók változatos előképzettségének és foglalkozásának megfelelően rendkívül egyenetlen volt. Az ásványtan iránt érdeklődők a „földismei, ásvány-, vegy- és gyógyszertani" osztályban tanácskoztak. A tudományos élet serkentésére pályadíjakat tűztek ki, például 1846-ban Budapest [!] vidékének földismei leírására. 1842-ben indítványozták, hogy „a vármegyék útján sürgessünk egy törvényt, melly az előforduló ásványoknak a nemzeti museum, magyar académia és egyéb intézetek számára szükséges gyűjtést kötelességül tegye." A MOTN talán legfontosabb eredménye azonban maguknak a természettudománnyal foglalkozóknak az „összehozása" volt. A nagygyűlések egyfajta élesztőként hatottak a természettudományos egyesületek létrehozására is. A legelső nagygyűlésen jelentette be Bugát Pál, hogy társulatot kíván létrehozni a természettudományok müvelésére és terjesztésére (1. a következő részt). A Magyarhoni Földtani Társulat megalakításának ötletét pedig a - már csaknem 500 résztvevővel büszkélkedő - 1847-es VIII. (soproni) MOTN-en vetette föl Christian Andreas Zipser. Mivel a későbbiekben a MOTN (1882-től Vándorgyűlései, MOTV) szerepére már nem térünk ki, itt említjük meg, hogy 1933-ig - megszakításokkal - 41 vándorgyűlést tartottak. 11.3.5.3. Királyi Magyar Természettudományi Társulat (KMTT) A társulat 1841. VI. 13-án alakult meg. Célkitűzései eleinte akadémikus jellegűek voltak, a tagfelvételt ajánláshoz kötötték, és a felvetteknek székfoglalót kellett tartaniuk. Szakosztályokat alakítottak, rendszeres előadóüléseket tartottak, pályázatokat írtak ki, társulati könyvtárat és természettudományos gyűjteményt szerveztek. A KMTT működése eleinte nem a természettudomány népszerűsítése, hanem inkább művelése és szervezése terén volt jelentős. „A Társulat széles körű informatív és szelekciós funkciót töltött be a természettudományok és medicina területén egy olyan időszakban, amikor erre sem az egyetem, sem az Akadémia nem vállalkozott és nem is volt alkalmas." 29 Ez a periódus belenyúlt a következő korszakba és az 1860-as években zárult le. Ami a mineralógia képviseletét illeti, az alapítóív 134 aláírója közt néhány ásványtannal foglalkozó személyt is találunk (Michael Ackner, Anton Fauser, Mihálka Antal, Petz Vilmos és Reisinger János). A választmányban az ásványtannak és földtannak 27 Chyzer (1890); Fejér (1976); Beck (1991). 28 Például Zipser 1833. IX. 20-án a breslaui (ma Wroclaw) gyűlésen ismertette az először a később elemzőjéről, Wehrle Selmecbányái professzorról vvehrlitnek elnevezett szarvaskői kőzetet. 29 A Függelékben felsorolt könyvek mellett elsősorban Beck (19898) cikkére támaszkodtunk; az idézet forrása Vekerdi (1996: 73).
