Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)

mindvégig volt képviselete.

30 Ásványtani szakosztály is alakult, melyen belül Nendtvich Károly és Irinyi János ásványkémiával, Pauer Sándor Lipót kristálytannal, Mihálka az új ásványok ismertetésével, Kánya Pál pedig a természetrajzi részekkel kívánt foglalkozni. Az előadások közül azonban csak néhány jelent meg a társulat Evkönyveiben. Az ásványgyüjteményi Bugát Pál, Kubinyi Ágoston és Kubinyi Ferenc, Mihálka, Petz és Christian Andreas Zipser, mint fő adományozók mellett sokan gyarapították, sőt Benczúr János 120 Jegeczalakot" (kristálymintát) és egy saját készítésű ásványtani müszótárat ajándékozott. A gyűjteményt és a könyvtárt 1855-ig Pauer felügyelte. A tagok tudományos munkálkodását elősegítendő, 1846-ban egy Babinet-féle goniométert és refraktométert is be akartak szerezni. II.3.6. Nemzetközi kapcsolatok A külföldi kapcsolatok közül igen fontos volt az a passzív szerep is, amelyet Magyarország a külföldi szakemberek tanulmányútjainak színhelyeként játszott (1. a II.6.2. részt). A hazai tudomány fejletlensége egyfajta „tudományos nyersanyagszállító" feladatra kárhozatta szakembereinket. Ez bizonyos ásványtani információ mellett elsősorban minták küldésében nyilvánult meg (néhány példát 1. a II.6.3.1. részben). Külön meg kell emlékeznünk Zipser tevékenységéről, aki egyedi ásványtani érdekességeken kívül nagy mennyiségben küldött egész gyűjteményeket számos európai tanintézménynek és múzeumnak. A szakemberek mozgása különösen élénk volt az osztrák örökös tartományok és Magyarország között. Eleinte főként külföldről érkeztek hozzánk montanisztikai szakemberek, illetve természetrajz-professzorok; előbbiek közül idővel a legtöbben visszatértek a Lajtán túlra. Később azonban - főként bányászati vonalon - néhány hazai szakember is Bécsbe került (pl. Ruprecht). A tudósok közötti érintkezés elsősorban a levelezésen alapuló egyéni kapcsolattartáson nyugodott. Ritkaságszámba mentek az olyan állami ösztöndíjas utak, mint Ruprecht többéves német- és svédországi tanulmányútja. A szervezett kapcsolattartáshoz sorolható a külföldi tudományos társaságokban való tagság (1. a II.3.5. részt). Ezt időnként állami engedélyhez kötötték.

31 Végül, de nem utolsósorban meg kell emlékeznünk arról az igen fontos szerepről, amelyet a külföldi - elsősorban német - egyetemek töltöttek be a nem katolikusok felsőfokú képzése terén. A később ásványtannal (is) foglalkozó természetbúváraink közül sokan Jénában vagy Göttingenben szerezték meg egyetemi szintű mineralógiai ismerteiket. II.4. Az intézményekben működő tudományos iskolák, műhelyek II.4.1. Nagyszombati (-1777), Budai (1777-84), majd Pesti Királyi Egyetem (1784-48) Az 1774-ben létesített természetrajzi tanszéket a kiírt konkurzusra (felvételi versenyvizsgára) egyedül jelentkező Mathias Piller stájerországi születésű exjezsuitával töltötték A választmányi tagok névsorát 1. Gombocz (1941: 414—415). 31 L. Tud. Gyűjtem., 1819 (4), 126, Jonas külföldi társulati tagságairól: „mellyeknek elfogadását ő cs. kir. felsége megengedte".