Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)
fejlettebb részein is gyerekcipőben járó ásványoptika korabeli hazai alkalmazásáról nincs tudomásunk. Végezetül meg kell emlékeznünk Joseph Schönbauer kuriózumnak számító munkájáról (1805-9), amely lényegében egy igen részletes ásványhatározó volt. További érdekesség, hogy Innsbruckban egy táblázatos formájú „kalózkiadás" jelent meg belőle. 10 II.3. Oktatási, kutatási és gyűjteményi háttér, illetve intézményrendszer 11,3.1. Ismeretterjesztés E korszakban a mai értelemben vett ismeretterjesztő folyóiratok nem jelentek meg, de a különböző latin, magyar és német nyelvű újságok tárgyunkat érintő híradásokat (könyvismertetéseket; ásványgyűjteményekről, azok adományozásáról szóló tudósításokat; ásványtani „színes híreket") is közöltek. Közülük megemlíthető a K k. allergnüdigst prívilegirte Anzeigen (Bécs, 1771-76), Sándor István Sokféle című lapja (Győr, 1791— 1801), a Magyar Hírmondó (Pozsony, 1780-88; majd Bécs, 1792-1803), a Magyar Kurír (Bécs, 1787-1834), a Hazai (1806-8), majd Hazai és Külföldi Tudósítások (1808-39) és melléklapja a Hasznos Mulatságok (Pest, 1817-42), valamint a [később Erneuerte] Vaterländische Blätter (1813-14 [1815-20]). Erről az ásványtani tudománytörténet szempontjából nagyrészt felderítetlen területről csak egy-két kiragadott példát említünk. A pozsonyi Magyar Hírmondó 1781. évfolyamának Szt. András hava [november] 28-i számából arról értesülünk, hogy Toroczkai 'Sigmond úr „Torotzkai jószágában szép Gránát és Topáz kövek találtatnak. Az ottan termett Gránát kövekből nyakban való ékességet is készíttetett magának a Gróf Kis-Asszony." Az 1783. Szt. András hava 15-i szám tudósított arról, hogy „T. Benkö Ferencz Ur, Vernernek a' kövek és értzek megismertető jeleiről írt szép Német munkátskáját Magyar nyelvre fordította ki-nyomtattatás végett." Sámuel Augustini ab Hortis a K. k. allergnüdigst privilegirte Anzeigen című folyóiratban 1773-75 folyamán közölt számos, a tágabb értelemben vett ásványtan területét érintő írást, melyek egy része irodalmi adatok összefoglalása volt. Közülük számunkra a legérdekesebb az 1774-ben megjelent, Magyarország drágaköveit ismertető sorozat, melyből a telkibányai opál ismertetésének egy részletét közöljük: Kassa mellett egy völgyben van egy falu, melyet az ország nyelvén. Telke Bányának neveznek, és ennek a közelében van két egymástól nem messze eső hely, ahol ezek a kövek különböző telérekben és erekben a sziklákat átjárják, és kalapáccsal és feszítővassal kitörhetők, vagy lőporral kirobbanthatok. Némelyik közülük kréta-, vagy inkább tripoliszerű [kovaföldszerü] mátrixban fekszik, amely mintegy bőr gyanánt borítja, mások viszont szorosan és erősen a szürke vagy szürke és vörös foltos sziklákhoz tapadnak és csak erővel távolíthatók el. Növekedésüket tekintve nincs határozott alakjuk, különbözőképpen húzódnak meg az erekben, ahonnan elég nagy, köbhüvelyknyi [~ 15 cm 3 ] darabokban lehet őket kitörni. Bár formátlanok, hol valamennyire laposak, hol félgömbölyüek, hol háromélüek, attól függően, hogyan sikerült kifejteni, és anyakőzetükről leválasztani őket. 10 Schönbauer, J. (1805-9): Neue analytische Methode die Mineralien und ihre Bestandtheile richtig zu Bestimmen, Vol. 1. Ofen, Vol. 2. Wien; Schönbauer, J. (1809): Determinationssystem (der mineralogischeinfachen Fossilien). Innsbruck: Wagner. Említette: (1811) Taschenb. gesammte Mineral., 5, 327-328.
