Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)

Színük nagyon különböző, meri ugyan legtöbbjük sárga, de található köztük fehéressárga, amely félig megolvadt viaszhoz hasonló, kén- és zöldessárga, arany- és vörösessárga, sőt sötétzöld vagy olajzöld is. A fehéressárgák, valamint a sötét- és olajzöldek általában nem átlátszóak, ennélfogva, hacsak nincsenek bennük különleges foltok vagy alakzatok, nem olyan kedveltek. A többiek viszont, melyek tiszta borostyánsárgák vagy zöldessárgák, szépek, tiszták és átlátszóak, mint a tiszta bor az üvegben (...). Közepes erősségű tűzben teljesen elvesztik színüket, feketészöldek és átlátszatlanok lesznek, akkor is, ha előzőleg teljesen átlátszóak voltak, és végül ugyanúgy, mint az opál, szilánkokra hasadoznak. Egyesekben, ámbár ritkán, idegen dolgok, mint kis rovarok, moha és egyéb hasonló növények [valójában mangándendritek?] találhatók. Ebből következik, hogy folyékony anyagból keletkeztek, tehát kövületek. Bár nem különösebben kemények, acéllal csak kevéssé szikráznak, különösen a vörös- és aranysárgáknak az áteső napfényben erős belső tüzük van. Csiszolás közben foszforeszkálnak. Itt említjük meg a Tudományos Gyűjteményt (1817-41) is, mely mai szemmel nézve inkább ismeretterjesztő, semmint tudományos folyóirat volt. Hasábjain 162 földtudományi vonatkozású cikk, cikkrészlet és hír jelent meg, köztük több ásványtani vonatkozású. Utolsó kötetében (1841) Az ásványtudományról címmel közölt egy - fentebb már idézett - anonim értekezést. Egy-két önálló írás (17. ábra) mellett topografikus ásványtani adatokat tartalmaznak egyes földrajzi vagy bányászati cikkek részletei is." A tudománynépszerűsítő könyvekben az ásványtan - korántsem meglepő módon a többi természetrajzi tudománnyal, sőt még a fizikával is együtt szerepelt. Michael Kleinnek, a jénai egyetemen tanult pozsonyi lelkésznek, A Magyar Királyság legnevezetesebb természeti ritkaságainak gyűjteménye című német nyelvű könyve (1778), mint címe is mutatja, különböző írott forrásokból összeszedett kompiláció (a benne felsoroltak többsége nem is igazán ritkaság). Klein a „kövek országából" O Egyenes tekenöjü NelíézUovals. ( Spaturrt pondcrosum , Baríüs rectc teslncua , Gcradschaliger Sehwerspath ).• Ez megkeményedett agyag, vagy tiö agyag Között találtatik, a* Sz. Geller Hegynek legfelsőbb, tetején. Színe sárgás feUérség-íí , és Çzitrom sárgasága ; KrystalU zatiója Tábla forma vagy egyenes, vagy nyújtott szögletü Táblákban j À Krystáloknak éleik lapjaik, éa szögietjeik tökéletesek, úgy, hogysem tsonküás , sem cl, sem tsúts által megváltoztatva iiem találtatnak , mindazáltal a'Tábláknak hülombféle egymáshoz való ragaszkodások áltál hézagok erednek, mellyek majd egyenes, majd rendeden ojdaluah. Egyébbaránt ezen itten találtató Nehézhovats féligáltallátható , viszszasugározása kettős $ bi mégdörgöUetik, electricitást vesz magára, ha a- Napra kitétetik, phosphor fényt ád, az Olvasztó XsÖ alatt mázzá olvad , mclly máz , lia az ember nyelvére tétetik, olly forma ízt hágy maga után , mint a' büdös tojás. 11. — Alkotó részei : Y. A' Bari ta föld* neméből. 17. ábra. Részlet Töltényi Szaniszlónak „A Budai Hegyekben találtató [!] Ásványoknak leírása" című cikkéből. (Tudományos Gyűjtemény, 1820. évi VI. szám) " Hála (1992).