Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
VI. ÚJ SZINTÉZISEK FELÉ? (az 1980-as évek közepe óta eltelt időszak)
Weiszburg Tamás és társszerzői 1993-ban újabb vizsgálatok és a korábbiak újraértelmezése alapján a „mauritzit"-et a szaponit Fe(III)-tartalmú változatának minősítették. 19 Weiszburg Tamás és Lovas György 1984-ben újravizsgálta a gyöngyösoroszi mátraitot. A Sasvári által meghatározott szerkezetet nem sikerült igazolniuk, a mátraitkérdés megnyugtató tisztázáshoz részletes transzmissziós elektronmikroszkópos vizsgálatokat láttak szükségesnek. Weiszburg és munkatársainak újabb (2000), a Koch által leírttal egyező megjelenésű kristályokon végzett vizsgálata arra utalt, hogy a mátraitkristályok a cink-szulfidnak nem a 3R módosulatát képviselik, hanem igen sűrűn ikresedett 3C szfaleritszerkezetük van. 20 Weiszburg Tamás és Papp Gábor 1990-ben elsősorban röntgen pordiffrakciós vizsgálatok és az irodalmi adatok újraértelemezése nyomán arra következtetett, hogy a felsőbányait a később leírt bázaluminittal azonos, tehát utóbbi név junior szinonima. Megállapításukat később (1997) Farkas László és Franz Pertlik (Bécsi Egyetem) a két ásvány szerkezetmeghatározásával is igazolta. 1 Papp Gábor 1992-ben közölte rézbányai „biharif-mintákon végzett vizsgálatainak előzetes eredményeit, melyek szerint az ásványtani kézikönyvekben pirofillitként nyilvántartott ásvány olyan keverék, melynek mikrokristályos alapanyaga egyes példányokban szerpentinásványokból és/vagy talkból, másokban szerpentinből (esetleg még kloritból) áll. Papp és szerzőtársai 1999-ben az irodalmi adatok újraértelmezése és eredeti minták vizsgálata alapján megállapították, hogy a dunabogdányi „hidroantigorif uralkodóan ortokrizotilból álló keverék. 22 Dódony István és Lovas György elektronmikroszkóp és Rietveld-módszer alkalmazásával első ízben végeztek szerkezetvizsgálatot a rézbányai szaibélyiten (1997). Az eredmények megegyeztek a korábban (1974) Takéuchi és Kudoh által egy németországi „ascharit"-mintán meghatározott szerkezettel, és ezzel végleg pont került - a magyar vonatkozású név megőrzésével - egy évtizedes prioritási vita végére. 23 A jelentős mennyiségi fejlődés mellett szembetűnő, hogy a publikációk általában nemzetközileg kevéssé ismert folyóiratokban vagy előadás-kivonatokként jelentek meg, és a nomenklatúrára vonatkozó megállapítások csak kivételesen kerültek az IMA CNMMN elé. Láthatólag még mindig gondot jelent az eredmények nemzetközi elfogadtatásához szükséges, az IMA CNMMN által megkövetelt széleskörű és magas színvonalú anyagvizsgálat megoldása. 19 Kákay-Szabó O. (1983): A mauritzit újravizsgálata. Földt. Közi, 113, 333-356; Weiszburg T., Bada G., Dódony I., Jánosi M., Lovas Gy., Nagy-Balogh J., Czakó-Nagy I., Nagy S. & Papp G. (1993): A „mauritzit" Erdőbénye nevezetes szaponit-változata. Topogr. Mineral Hung., 1, 57-67. 20 Weiszburg, T. & Lovas, Gy. A. (1984): On the crystal structure of mátrait. Ann. Univ. Sei. Bp. Rol. Eötvös Nom., Sect. Geol, 24, 47-52; Weiszburg, T., Pósfai, M., Buseck, P. R., Nagy, T. & Lovas, Gy. (2000): Reexamination of mátraite from the type locality, Gyöngyösoroszi, Mátra Mts., Hungary. Acta Mineral.-Petrogr., 41 (Suppl), 124. 21 Weiszburg, T. & Papp, G. (1990): On the relationship of basaluminite and felsőbányaite. IMA I5' h General Meeting Abstn, 2, 713-715; Farkas, L. & Pertlik, F. (1997): Crystal structure determinations of felsőbányaite and basaluminite, Al 4 (S04)(OH)io4H 2 0. Acta Mineral.-Petrogr., 38, 5-15. 22 Papp, G. (1992): The reinvestigation of „biharite" of Peters (1861). Rom. J. Mineral, 75 (Suppl), 31-32; Papp G., Dódony I., Földvári M. & Lovas Gy. (1999): A csódi-hegyi „hidroantigorif". Topogr. Mineral. Hung., 6, 127-136. 23 Dódony, I. & Lovas, Gy. A. (1994): Structural study of szaibelyite from its type locality (Rézbánya, Bihar Mts., Rumania). Acta Mineral.-Petrogr., 38, Suppl., 89-99.
