Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
VI. ÚJ SZINTÉZISEK FELÉ? (az 1980-as évek közepe óta eltelt időszak)
már lehetővé teszik félkvantitatív, ritkábban kvantitatív termodinamikai, genetikai stb. következtetések levonását is, így több évtizedes szünet után az ásványtannak ismét lehetnek a geológiával közös célkitűzései. Ez az alkalmazott ásványtani ág a geológiai ásványtan. A korábbi időszakban megjelent új irányzatok közül, elsősorban a fejlett tudományú országokban a kísérleti ásványtan fontossága megmaradt. Eredményeinek felhasználói között továbbra is megtalálható a geofizika, a kőzettan, valamint a planetológia és a meteoritika is. Utóbbiaknak egyik aktuális, az ásványtanhoz is kötődő kutatási kérdése, hogy a Föld és az élet történetének egyes nagyobb szakaszaiban milyen szerepet játszottak a becsapódási (impakt) jelenségek. Az itt vázolt fejlődés nyomán egy új fogalom is megjelent az elmúlt évtizedben: azokat a földtudományi részterületeket, ahol fontos a természetes kristályos vegyületek (ásványok) tartalmi ismerete, az „ásványtudományok" névvel foglalják össze. (A név az angol mineral sciences kifejezésnek a magyarban még gyökeret nem vert fordítása.) Az „ásványtudományok" magukba foglalják a szűkebb értelemben vett mineralógia jelentős része mellett a geokémia, a kőzettan, az ércteleptan stb. azon területeit, ahol a folyamatok (pl. kristályosodás, differenciáció, elemek, izotópok frakcionációja, átalakulások stb.) leírása nem nélkülözheti a szilárd anyag viselkedésének alapos ismeretét. Az „ásványtudományok" tehát nem az ásványtanon belül egyesítik e tudományágakat, hanem mintegy hidat alkotnak, megteremtve a korábbi évtizedekben elkülönült, sőt időnként rivalizáló területek egészséges, egyenrangú kapcsolatát. Új alkalmazott ásványtani kutatási területként jelent meg a környezeti ásványtan. Vizsgálatának tárgya legtöbbször a nem, vagy csak igen rosszul kristályos anyag: a földfelszín kis energiájú környezeteiben, földtani értelemben rendkívül rövid idö alatt lejátszódó átalakulási, mállási, üledékképződési, bomlási stb. folyamatok termékei. E kutatási terület jellemző feladatai közé tartozik vékony (néhány atomnyi, elemi cellányi) felületi rétegek, a légkörben vagy vízben lebegő, vagy éppen a talajban fellelhető kristálykezdemények tulajdonságainak megfigyelése, viselkedésük megjóslása. A felületi tulajdonságok vizsgálatához segítséget jelent néhány új kutatási eszköz, mint például a csökkentett nyomáson üzemelő („környezeti") pásztázó elektronmikroszkóp (ESEM), az egyre megbízhatóbb kémiai adatokat szolgáltató analitikai transzmissziós elektronmikroszkóp (ATEM), az elektron-energiaveszteségi spektroszkópia (EELS) térképezni is képes továbbfejlesztései (pl. GIF) vagy pásztázó alagútmikroszkóp (STM) és az pásztázó-erőmikroszkóp (AFM). Végezetül, a teljesség igénye nélkül, még a további területek közt megemlíthető a kialakulóban lévő ipari ásványtan, valamint az „ásványtudományok" és a régészet határterületén virágzó archeometria is. Mint a fentiekből látható, az ásványtan jelenlegi és jövőbeni kutatási területe jól kijelölt. A korábbi időszakoktól eltérően ez a terület szélesebb, mint a szűkebb értelemben vett (pl. névvel ellátott, ásványfajként regisztrált) ásványok kutatása. Utóbbiak fontossága természetesen továbbra is megmarad. 1 Ezt tükrözik a több évtizedes szünet után sorra megjelenő - a számítástechnika fejlődése révén a tengernyi adattal immár sikercsen megbirkózó - ásványtani kézikönyvek, fajlisták, adatbázisok: Aleph Enterprises & CSIRO: MINERAL adatbázis; Anthony, J. W., Bideaux, R. A., Bladh, K. W. & Nichols, M. C. (1990-2000); Handbook of Mineralogy, I. Elements, sulfides, sulfosalts; IIa, IIb. Silica and silicates; III. Halides, hydroxides, oxides; IV. Arsenates, phosphates, vanadates. Tucson: Mineral Data Publishing Co., Bayliss, P. (2000): Glossary of obsolete mineral names. Tucson: Mineral. Ree. Inc.; Blackburn, W. H. & Dennen, W. H. (1997):
