Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
V. A TOPOGRAFIKUS ÉS LEÍRÓ ÁSVÁNYTAN FÖLDTANI KERETBEN (az 1940/50-es évek fordulójától az 1980-as évek közepéig)
lehetőség szerint sort kerítve a szukcesszió genetikai-geokémiai értelmezésére is. Főként a tokaji-hegységi kőfejtők ásványtársulásait dolgozta fel topografikus ásványtani, paragenetikai szemlélettel (Füzérkomlós, 1959; Erdőbénye, Mulató-hegy, 1962; Tállya, Kopaszhegy, 1963; Abaújszántó, Aranyos-völgy és Boldogkőváralja, 1964; Sárospatak, Királyhegy, 1965). Mint érdekesség említhető meg, hogy a füzérkomlósi ásványok ibolyántúli fényben történő lumineszkálásra vonatkozóan is részletes adatokat közölt. Az erdőbényei gyűjtések eredményezték a „mauritzit" leírását (1. az V.5.2. részt). (<=") Erdélyi János a sepsibükszádi (Románia) andezitből gyűjtött fenn-nőtt kőzetalkotók morfológiai leírását 1951-ben közölte. Az 1950-es évek elején a velencei-hegységi érckutatások során előkerült ásványokkal foglalkozott: a sukorói bariton végzett klasszikus morfológiai vizsgálatok (1952) után a Gécsi-hegyről jarositot ismertetett, már nedveskémiai és spektroszkópos adatokkal (1954, Tolnay Verával); az 1953-as kutatások során előkerült ásványokról optikai, morfológiai és kémiai adatokat közölt (1955). Ezután a nagybörzsönyi érckutatásokból származó ásványok vizsgálati eredményeit közölte, amit megnehezített, hogy a kézirat és a kutatási anyagok tekintélyes része a múzeum 1956-os égése során megsemmisült. L. még az V.5.3.6. részt is. (<=•) A rövid ideig (1954-57) a múzeumban dolgozó Fehér János a gánti bauxittelep fedőjében található gipszkristályok morfológiai leírását készítette el (közreadta Tokody László, 1961). Kaszanitzky Ferenc egyes ércesedésekkel kapcsolatos adatokat közölt (pátkai Kőrakás-hegy, 1959), illetve a gyöngyösoroszi ércbányából pirrhotint (1961), valamint kalcit utáni halloysitpszeudomorfózákat írt le, utóbbit röntgendiffrakciós, DTA- és TEM-vizsgálatok segítségével (1963, Rózsavölgyi Jánossal). Örkényiné Bondor Lívia és Vinczéné Szeberényi Helga a Dunazug-hegységi andezitek vizsgálata kapcsán ismert fel új típusú plagioklász ikerösszenövéseket („börzsönyi" és „visegrádi" ikrek, 1974, 1982,1. még Vinczéné 1977-es és 1978-as publikációit is). Embey Isztin Antal a csákánykői pirrhotinos érczárványok (1969), majd a nézsai bauxit mineralógiai vizsgálata (1971) során közölt leíró ásványtani adatokat. Később szakmai érdeklődése a bázisos-ultrabázisos kőzetek geokémiája, petrológiája irányába fordult. V.5.4. Topografikus ásványtani összefoglalások A korszak egyedüli topografikus ásványtanát Koch Sándor hosszú anyaggyűjtés és előkészítő munka után publikálta 1966-ban. Az előkészületek során 1954-ben Hungarian mineral occurrences (Magyar ásványelőfordulások) címmel közölt egy „előzetes jelentést", amely lényegében a Magyarország ásványai elején „Magyarország ásványelőfordulásainak genetikai rendszere" címmel közölt áttekintés korábbi változata. E rendszer (12. táblázat) több eltérést mutat a könyvben megjelenttől, például a magmás ásványtársulások elsődleges csoportosítása még nem a földtani korok szerint történt. 1956-ban jelent meg a magyarországi bazaltok járulékos ásványtársulásait kristálytani adatok és rajzok, vegyelemzési adatok és fényképek felhasználásával ismertető közlemény, melyben Koch az előkristályosodás során keletkezett előfordulásokon belül a vulkáni tufában található és a bazaltos kőzetben benn-nőtt ásványokat különített el,
