Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

V. A TOPOGRAFIKUS ÉS LEÍRÓ ÁSVÁNYTAN FÖLDTANI KERETBEN (az 1940/50-es évek fordulójától az 1980-as évek közepéig)

Vörös Istvánnak elsősorban a dunántúli bazaltok Fe-Ti- (1967), illetve a bauxitok akcesszórikus ásványaira vonatkozó publikációi említhetők (Iszkaszentgyörgy, 1958; Gánt, 1971; Nagyegyháza stb. 1976, Gecse Évával). Odor László a lászlótanyai (Velencei-hg.) fluorit részletes vizsgálata során behatóan foglalkozott az ásvány gázzárványaival (1964, Szeredai Lászlóval). Bognár László a röntgendiffrakciós laboratórium vezetőjeként számos cikk és jelentés közreműködője vagy társszerzője volt. Önálló publikációi különböző magyarországi kőzetekből származó cirkonokat (1971-72), és barlangi ásványokat (Beremend, budapesti József-hegy; 1986) tárgyaltak. Buda György ez időszakban elsősorban granitoid kőzetek - kőzetalkotó ásványaik sokoldalú vizsgálatán alapuló - petrográfiai és genetikai kutatásával foglalkozott. Publikációi közül ásványtani vonatkozásai révén elsősorban a földpátok (dunabogdányi Csódi-hegy, 1965; Mecsek és Velencei-hg., 1969; magyar granitoidok általában, 1972), különösen a magyarországi granitoidok alkáliföldpátjainak vizsgálati eredményeit összefoglaló cikke (1974) emelhető ki. Több cikkében foglalkozott egyes krómit-, titántartalmú magnetit- és ilmenit-előfordulásokkal is (1977, W. S. Al-Hashimivel; 1980, Kiss Jánossal). (O) Mindszenty Andreának elsősorban a bauxitok egyes ásványos elegyrészeire vonatkozó cikkei (vas(III)-tartalmú ilmenit, 1970; iharkúti diagén kalcit, 1982) említhetők. (^) Dódony István a transzmissziós elektronmikroszkópia magyarországi ásványtani alkalmazását az elektrondiffrakció és a nagyfeloldású vizsgálatok alkalmazásával emelte a nemzetközi élvonalba. Leíró ásványtani szempontból is figyelemre méltó publikációi e korszakból: egy dognácskai wadpéldány (1984, Weiszburg Tamással) és a vörös vágási opál szerkezetének vizsgálata (1980, 1986, Takács Józseffel). L. még az V.5.2. részt. ("=>) Gatter István egy leíró ásványtani közleményében Márianosztra melletti molibdenit-előfordulást ismertetett (1979), majd fő kutatási témája a fluidzárványok ásványgenetikai-ércgenetikai célú vizsgálata lett. Ennek során elsősorban a Mátra hegységben (Gyöngyösoroszi, Parádsasvár, Recsk) végzett ez irányú vizsgálatokat, részben társszerzővel (Szebényi Géza; 1980, 1981, 1982). (O) A Kőzettan-Geokémiai Tanszék kutatói a tanszéki profilból adódóan érthetően jóval kevesebb adattal járultak hozzá hazánk ásványtopográfiai ismeretéhez. Székyné Fux Vilma könyve, a Telkibánya ércesedése és kárpáti kapcsolatai (1970) azonban a lelőhely ásványaira vonatkozó információk gazdag tárháza. A szulfidokat ércmikroszkópos és vegy-, illetve nyomelemzési, az érckísérő meddőásványokat elsősorban termikus vizsgálatok alapján jellemezte. Kubovics Imre nevéhez is fűződik egy, a topografikus ásványtan szempontjából is figyelemre méltó közlemény, melyben a sukorói Meleg-hegy antimonit-, enargit-, bizmutintartalmú hidrotermás ércesedését ismertette (1958). További munkáiban elsősorban a kőzetalkotó ásványokra vonatkozó adatok találhatók. Pécsiné Donath Eva a zeolitok szerkezeti, kristálykémiai kérdéseit komoly műszeres anyagvizsgálati háttérrel tárgyaló cikkei (1962, 1965, 1966, Simó Bélával, 1967) hazai és külföldi előfordulásokra vonatkozó adatokat egyaránt tartalmaznak. V.5.3.2. Debrecen, Tudományegyetem Kulcsár Lászlónak az 1950-70-es években megjelent, elsősorban a Tokaji-hegységre, illetve a beregi vulkánitokra vonatkozó közleményeiből az Újhuta környéki földtani