Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

V. A TOPOGRAFIKUS ÉS LEÍRÓ ÁSVÁNYTAN FÖLDTANI KERETBEN (az 1940/50-es évek fordulójától az 1980-as évek közepéig)

hegységben, majd a Mátrában végzett érckutatások eredményeit ismertette. Leírta a szabadbattyáni Szár-hegy andezitjének ércesedését (1951), a Pátka környéki kőrakáshegyi és szüzvári ércesedéseket (1954), a siroki Darnó-hegy ércnyomait (1958), a NagyGalya - Nagy-Lipót - Aranybánya-folyás környéki ércesedéseket, beleértve a nyírjesifolyás melletti érdekes tellúrindikációt (1960). E cikkek sorát a parádsasvári Nagy-Lipót alatt húzódó ércteléreket tárgyaló dolgozata zárja (1965), amelyben ércmikroszkópos, morfológiai, színképanalitikai, sőt tömegspektroszkópos vizsgálati módszerek eredményeire támaszkodva foglalt állást az 550-es telér ásványainak genetikájáról. Az 1950-es években több cikkében tárgyalta a magyarországi bauxitok akcesszórikus ásványait (Nézsa, 1952; Gánt, 1955, 1965, utóbbi Vörös Istvánnal). Az 1950-es évek végétől úttörő munkát végzett az újonnan feltárt mecseki uránércesedés teleptani-geokémiai kérdéseinek vizsgálatával, amelynek során a paragenezis első leírásait publikálta, benne a hazai irodalomban addig nem szereplő uránásványok jellemzésével (1960, 1965, 87. ábra). E kutatásoknak mintegy kísérő zöngéit jelentette a mecseki permben található konkréciók (1958, Grossz Ádámmal), a Pécsely melletti urántartalmú foszfátos kőzet és ásványai (1959, Virágh Károllyal), illetve az erdősmecskei gránitfejtő karbonátereiben talált szulfidos ércnyomok leírása (1962). A későbbiekben Kiss János érdeklődése egyre inkább az ércgenetika és kísérleti ásványtani modellezés felé fordult, a további leíró ásványtani adatokat szolgáltató cikkeket e korszakban nem közölt. Ércteleptan című kétkötetes egyetemi tankönyve 1982-ben jelent meg. L. még az V.5.2. részt. (•=>) 87. ábra. Idiomorf autunitkristályok, Kővágószőlős. Fénymikroszkópi felvétel, képszélesség 0,25 mm. (Kiss János felvétele, 1965) A Sztrókay ércmikroszkópos iskolájából induló, 1956-ban külföldre távozott Kisvarsányi Géza a szarvaskői ultrabázitok ércásványait (1953) és a Parádfürdő környéki ércesedést (1954) ismertette.