Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

V. A TOPOGRAFIKUS ÉS LEÍRÓ ÁSVÁNYTAN FÖLDTANI KERETBEN (az 1940/50-es évek fordulójától az 1980-as évek közepéig)

Az 1970-es években és a következő évtized elején a társulati életet a nyugodt, sokrétű munka jellemezte, amit a taglétszám és az előadások számának 1982-es csúcspontja is jelez. A szaküléseken, ankétokon kívül ez időben az Ásványtan-Geokémiai Szakosztály két módszertani továbbképző tanfolyamot is szervezett, melyek előadásai sokszorosítva meg is jelentek (Korszerű ásványtani-geokémiai anyagvizsgáló módszerek, 1979; Ásványtan-geokémiai szemelvények, 1985). 81. ábra. Kertai György elnök (jobbra) az MFT 1963-as közgyűlésén átadja a Szabó József-emlékérmet Pantó Gábornak V.3.6.4. Karszt- és barlangkutató társulatok Az 1910-ben az MFT kebelén belül megalakult Barlangkutató Bizottság (1913-tól Szakosztály) alapjain már 1926-ban létrejött a Magyar Barlangkutató Társulat, ennek tudományos tevékenysége azonban a földtudományon belül elsősorban a paleontológiára szorítkozott. A II. világháború után a magyar barlangkutatás részben ismét az MFT-n belül szerveződött újjá. Az 1952-ben megalakult Barlangkutató Szakosztály 1955-ben egyesült a Földrajzi Társaság Karsztkutató Bizottságával (FT Karszt- és Barlangkutató Szakosztály), majd 1958-ban létrejött a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat (MKBT). Az MKBT geológus, mineralógus tagjai közül többen is foglalkoztak a barlangi ásványokkal és a barlangi ásványképződéssel. Ilyen tárgyú cikkeik az egyéb szaklapok mellett a Karszt és Barlang (1962-) folyóiratban, illetve évkönyv jellegű kiadványokban (pl. a Karszt- és Barlangkutatás) jelentek meg. Szablyár (2001) adatai alapján.