Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

V. A TOPOGRAFIKUS ÉS LEÍRÓ ÁSVÁNYTAN FÖLDTANI KERETBEN (az 1940/50-es évek fordulójától az 1980-as évek közepéig)

V.3.7. Nemzetközi kapcsolatok A nemzetközi kapcsolatok igencsak megsínylették a negyvenes évek végén leeresztett „vasfüggönyt ", mely nemcsak nyugat felé zárt csaknem hermetikusan, de kisebb mértékben az úgynevezett baráti országok irányában is megvolt. Míg a II. világháború előtt a pályakezdő kutatók kiválóbbjai hosszabb külföldi tanulmányutakon vagy egyetemi tanulmányokon ismerkedhettek meg a tudomány legújabb módszereivel, ezután erre meglehetősen kevés esély nyílt. Lényegében az egyedüli kivételt a Szovjetunióbeli állami ösztöndíjjal végzett geológusok képviselték. A nemzetközi elszigeteltség az 1950-es évek végén kezdett lassan oldódni, a szaporodó konferencia-részvételi és -rendezési lehetőségek, tanulmányutak nyomán (a szakterületet érintő első jelentős nemzetközi rendezvény az 1959-es, nemzetközi jellegű geokémiai konferencia volt). A mineralógusok közül Koch Sándor - publikációiból ítélve - elsősorban a cseh kollégákkal tartott fönn gyümölcsöző kapcsolatot (82. ábra). Mindazonáltal a korszak végéig fennmaradt a kapcsolatok nehézkes, bürokratikus rendszere. A nemzetközi elszigeteltség hatása különösen jól érzékelhető a külföldön megjelent ásványtani publikációk számának visszaesésében.

44 82. ábra. Koch Sándor Frantisek 4 A külföldtől való elzárkózás csúcspontján (vagy inkább mélypontján) a nyugati publikálást egyfajta kárhoztatandó jellemgyengeségnek tartották; „Sokan vannak még itt ... akik elolvadnak a gyönyörűségtől, ha nevüket külföldi, elsősorban természetesen német folyóiratban nyomtatásban látják" (Vadász, 1950b: 136).