Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

IV. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA HATTYÚDALA (az 1910/20-as évek fordulójától az 1940/50-es évek fordulójáig)

a Trianon utáni Magyarország ásványaira összpontosította. Vizsgálta a nadapi laumontitot és kimutatta leonhardittá bomlását (1924). A sajóházai és rozsnyói szfaleritet (ércmikroszkóppal is) tanulmányozva a formaperzisztencia alapján állapított meg genetikai analógiákat (1932). Klasszikus kristálymorfológiai cikket közölt a badacsonyi aragonitról (1932). A Csódi-hegy ásványait vizsgálva azok kiválási sorrendjére következtetett (Erdélyi Jánossal, 1934). A genetikai állásfoglalás az olyan, egyedi kristálytani és optikai adatokat ismertető cikkeiből sem hiányzott, mint amelyben az ajkacsingervölgyi markazitot (74. ábra), a kékes-tetői kvarcot, a nagy-inóci amfibolt és biotitot, valamint az eresztvényi-kőfejtő phillipsitjét (1934), illetve a diósjenői andezittufa ásványait mutatta be (1935). 74. ábra. Aj kacsingervölgyi markazit kristályrajza Reichert Róberttől (1934) e / S \ \ e \ S / / \/ 1 / Szádeczky-Kardoss Elemér a tárgyalt korszakban a soproni bánya- és erdőmérnöki főiskolán és jogutódjaiban folytatta - az Ásvány- és Földtani Tanszék tanársegédi posztjától a Nehézipari Műszaki Egyetem rektorságáig ívelő - pályafutását (1926-50). Széleskörű (földtan, üledékes és magmás kőzettan, szénkőzettan, ércgenetika és ércteleptan) szakirodalmi tevékenységének aránylag kis szeletét képviselte a mineralógia. Azonban ásványtani cikkeiben is - mint cseppben a tenger - tükröződött káprázatos sokoldalúsága, amely a későbbiek során egyesekben csodálatot, másokban inkább csodálkozást váltott ki. Első, még egyetemistaként megjelent cikkében a szindi cölesztint írta le kristálytanilag (1923). Szintén morfológiai vizsgálatokat közölt két metilglukóz vegyületről (1932), az utolsó kristályalaktani munkája egy Ökörmező környéki As-Sb indikáció ásványairól szólt (paragenetikai észrevételekkel egyetemben, 1941). 1937-ben a Velem és Rendek környéki fuchsitról [Cr-tartalmú muszkovitrólj jelent meg ásványoptikai cikke. Ezután érdeklődése rövid időre az ércmikroszkópia és ércgenetika felé fordult. E témakörben egyetlen leíró ásványtani munkája a máramarosi kristályos palák ércelöfordulásairól készült (vékonycsiszolatos vizsgálatokkal is kísért) ércgenetikai tanulmány volt (1940). A pályakezdése óta (1925-től) a műegyetem Ásvány-Földtani Tanszékén dolgozó Papp Ferenc főként kőzettannal és hidrogeológiával foglalkozott, de ásványtani működése is figyelemre méltó. 1927-ben a bernecei hematit kristályalaktani vizsgálatával kezdte ez irányú pályafutását. Az 1930-as években - párizsi ösztöndíja után - ércmikroszkópos