Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
IV. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA HATTYÚDALA (az 1910/20-as évek fordulójától az 1940/50-es évek fordulójáig)
az érc mikroszkópi a nem honosodott meg, de nemsokára megjelent a budapesti tudományegyetemen dolgozó, illetve vendégkutatóként működő mineralógusok (Reichert Róbert, Tokody László) leíró ásványtani publikációiban. Sztrókay Kálmán tudományegyetemi adjunktus, a hazai ércmikroszkópos iskola későbbi megteremtője, 1939-ben a híres berlini specialistánál, P. Ramdohrnál tanult ösztöndíjasként. Még 1936-ban Kertai György, majd 1940-ben Pantó Gábor is ércmikroszkópos vizsgálatokon alapuló ércgenetikai-ércteleptani témában doktorált a tanszéken. A módszer az 1930-as évek végén Koch Sándor cikkeiben is feltűnt, majd ő és szegedi tanszékének munkatársai is számos ízben alkalmazták az 1940-es években megjelent tanulmányaikban. Sopronban a minden új iránt fogékony Szádeczky-Kardoss Elemér jelentkezett 1940 körül egy-két ércmikroszkópos megalapozottságú publikációval, sőt 1942-ben ő írta a módszerről az első önállóan megjelent ismertetést. 10 (Hozzá kell tennünk, hogy az első részletesebb leírás már 1935-ben megjelent Vendl (Vendel) Miklós Kőzet- érc- és szénmeghatározó módszerek c. könyvében.) Grasselly Gyula is Ramdohrnál sajátította el a módszert (1942/43). Az ércmikroszkópiát elsősorban az ércásványok meghatározására és paragenetikai kérdések megoldására használták, alapozó jellegű kutatásokra nem került sor, bár Papp Ferenc számos ásvány reflexiós adatait közölte, sőt 1946-ban Balyi Károlyival kőszenek fényvisszaverő-képességét is vizsgálta. Az ásványok fluoreszcenciájának témaköréből megemlítendő Tokody László munkája (1942), amelyben 21 nagy-magyarországi előfordulás 274 cerusszitkristályát vizsgálta, illetve Lengyel Endre rövid módszertani bevezetéssel és bő irodalomjegyzékkel ellátott cikke (1943), mely mintegy 50 nagy-magyarországi ásvány - néha több lelőhelyről is kikerült példányainak - ibolyántúli fény hatására mutatott fluoreszcenciáját tárgyalta. Egyéb ásványfizikai területek. Balyi Károly tanár, premontrei szerzetes néhány egyéb ásványfizikai jelenséget is tanulmányozott, így vizsgálta a galenit nyomás hatására történő áramleadását (1935), valamint az ingás szklerométer gyakorlati alkalmazásának lehetőségét, és megkísérelte az adatok összevetését egyéb keménységmérési skálákkal (1938). Kísérleti ásványtan, szintézisek, műtermékek. Az ásványtan és a szilárdtestfizika kapcsolata - az előző korszakhoz hasonlóan - jobbára kimerült egy-két mesterséges anyag kristályainak morfológiai leírásában (pl. 1929, Tokody László és 1932, Szádeczky-Kardoss Elemér). Említésre érdemes még, hogy Lengyel Endre a tokajihegységi Si0 2-módosulatok vizsgálata kapcsán mesterséges szferokristályok optikai tanulmányozása révén igyekezett modellezni a vékonycsiszol átokban látottakat (1937). Tokody a bécsi egyetemen E. Dittler professzornál töltött ösztöndíjas idejét a Mn 2 Si0 4Ca 2 Si0 4 rendszer fázisviszonyai tanulmányozásának szentelte (1928). Később Sztrókay Kálmánnal együttműködve áramló oldatokból kiváló timsókristályok megfigyelésével (1942) járult hozzá a kristálynövekedés kérdéseinek kutatásához. Asványkémia, geokémia, kristálykémia. A hazai ásványanalitika két fellegvára továbbra is az MNM Ásvány-Őslénytára, valamint a Földtani Intézet volt. A műegyetemen, illetve középiskolai tanárként vagy az iparban dolgozó vegyészek közül már jóval kevesebb ásványelemzést publikáltak önállóan, mint az előző korszakban (ez alól az 1920-30-as 10 Szádeczky-Kardoss E. (1942): Ércmikroszkópia IMérn. Továbbképző Int. Kiadv., 14(2)/. Budapest: Kir. M. Egy. Ny.
