Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

IV. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA HATTYÚDALA (az 1910/20-as évek fordulójától az 1940/50-es évek fordulójáig)

években még Erdélyi János, illetve Vavrinecz Gábor jelentett kivételt). Vavrinecz néhány elméleti tanulmánnyal is jelentkezett, melyekben a kémiai alapú ásványszisztematika elméleti alapjait boncolgatta (1937, 1939), illetve konkrétan bemutatta a fakóércek (1935) és a kloritcsoport javasolt rendszerezését (1936-37). Széki János és Romwalter Alfréd, a soproni főiskola fémkohászat-, illetve kémiaprofesszorai kémiai reakciókon alapuló megfontolások alapján következtettek az enargit szerkezeti képletére (1933). Endrédy Endre szilikátszerkezeti problémákat kísérelt meg kémiai alapon megközelíteni (1926). Bár Tokody Lászlót a szakmai köztudat főként hangyaszorgalmú kristálymorfológusként tartja számon, mindig törekedett arra, hogy az ásványtan egyéb területeinek új fejleményeit is nyomon kövesse, már amennyire sajnálatosan korlátozott lehetőségei engedték.

11 Megtaláljuk nevét a geokémia hazai úttörői közt is. Akadémiai székfoglalójában (1942) Felsőbánya ásványait tárgyalta geokémiai szempontból, majd több, különböző keletkezésű ásványegyüttesre kísérelte meg az akkor megfogalmazott új vegyértékszabály alkalmazását (1943). A gyakorlati geokémiai kutatások kezdeményező lépéseként 1938-ban a MKFI kémiai laboratóriumában színkép vizsgálatra is berendezkedtek, az első eredményeket Szelényi Tibor és Vogl Mária közölte.

12 A kristálykémia nemzetközi szinten is úttörőnek számító egyénisége, Náray-Szabó István 1944-ben jelentette meg Kristálykémia c. könyvét (1965-ben újra kiadták). Ércteleptan, ércgenetika. Fentebb az ércmikroszkópia kapcsán bizonyos mértékig érintettük az ércteleptant is. Az ott nem említett szakemberek közül röviden utalunk a földtani intézetben dolgozó Földvári Aladár, Rozlozsnik Pál és Liffa Aurél szerepére a trianoni országhatárokon belül maradt, illetve a II. világháború idején rövid időre visszakapott területek ércesedéseinek kutatásában. Ez utóbbi feladat elvégzésébe intézeten kívülről is bevontak több szakembert (pl. Szádeczky-Kardoss Elemért, Mezősi Józsefet). A magmás ércesedésekre vonatkozó elméleti áttekintéseket közölt az 1940-es években Szádeczky-Kardoss és Vendel Miklós. A bauxitok ásványos alkotóival az ipari szakemberek közül Gedeon Tihamér és Vadász Elemér foglalkozott néhány közleményben. IV.3. Az oktatási, kutatási és gyűjteményi intézményrendszer

13 IV.3.1. Ismeretterjesztés A földtani ismeretterjesztésnek a Földtani Értesítő' újraindításával (1936) ismét lett saját lapja, benne (topografikus) ásványtani cikkek is megjelentek. Az Értesítő kiadását azonban csak 1948-ig, az „új idők új szellemének megvalósulásáig" folytatták. A Búvár (1935-), a Franklin Társulat népszerű természettudományi lapja is számos ásványtannal kapcsolatos cikket közölt, csakúgy mint - hagyományaihoz híven - a Természettudományi Közlöny (1. még a IV.3.6. részt). Ide sorolható a Geológiai kirándulások Budapest " Ezt nemcsak a korábbi részekben írtak tanúsítják, hanem néhány tudománynépszerűsítő közleményének címe is: Kristályok belső szerkezete (1926), Az elemek geokémiai eloszlása (1923), Kristálykémia (1938), A Folyékony kristályok (1938), A geokémia újabb eredményei (1940), Az ásványok színének kutatása (1942), Az ásványtani kutatások újabb eredményei és irányai (1943), Új módszer az ásványok korának meghatározására (1943). 12 Földváriné etal. (1969: 268). 13 Az egyes akadémiai intézményekhez, tudományos társulatokhoz 1. az Adattárban az intézmények, társulatok adatai után megadott bibliográfiát.