Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)

Az itt [a Szlávy- és Divald-bányatelkeken] előforduló ólomércek, cerussit, ólomföld és galenit, továbbá itt-ott gálma [smithsonit], nagyobbrészt a fekümészkő vagy dolomit felé találtatnak, előfordul még aragonit szép csoportokban, alsóbb szinttájban baryt is. (...) [A Gombossy- és Lónyaybányatelkek rézércei,] melyek mint behintések egyes vonalokban, üregekben, hasadási lapokon, és egyes erekben a mészkő tömegében fordulnak elő, részint termésrézből állnak, részint pedig mint chalkopyrit, cuprit, malachit, azurmalachit fordulnak elő. Papp Károly vaskos, csaknem 1000 oldalas, 255 ábrával illusztrált összeállítása, A Magyar Birodalom vasérc- és kőszénkészlete (1915, németül 1916), a XI. és XII. nemzetközi geológiai kongesszusra (1910, Stockholm és 1913, Torino) készült, a világ vasérc- és kőszénkészletét számba vevő kiadványok magyarországi anyagának bővített változata. A különböző adatforrások miatt igen egyenetlen minőségű és terjedelmű teleptani leírások hasonlóan változatos színvonalú és részletességű ásványtani adatokat rejtenek, melyek az egyszerű ásványnevektől a külön pontokba szedett pár soros jellemzésekig terjednek (62. ábra). A talán legrészletesebb leírást, mely Vaskő és Dognácska fontosabb ásványait mutatja be (483^190), még három ásványfénykép is kíséri. 23. Cinóberérc (cinnabarit). Dobsinától keletre a Zinopelkamm, Krebsseifen régi cinóberbányáiban gyakori; nyugatra 7 kmre pedig a Csuntava hegyoldalban. Vékony lerakodásban mutatkozik itt egy barnavasérc, mészkő és barittörmelékből álló breccsiában, amely a triaszmészkő mélyedéseibe települt és így a csuntavai cinóberérc valószinűleg középterciér korú. À higanykéneg kétségtelenül a dobsinai telérekben gyakori higanytartahnú fakóércnek mállási terméke. 24. Vörösrézérc (cuprit). A vasérctelepek felső szintjein vaskos, tömött alakban régente gyakran találták. 2ő. E é z z ö 1 d (malachit). A nagy vaspáttelepek felső részeiben, többnyire limoniton terem, földes, veséded vagy sugaras kristályokban az öreghegyi Michaeli-bányában. 26. E é z 1 a z u r (a z u r i t). Apró, fényes, lazurkék kristályokban a Himmelskrone régi bányáiban. 27. Kovaréz (chrysokolla). Földes kéreg alakjában a malachitok közelében. 28. Nikkelvirág (annabergit). Porszemű almazöld színű kéreg gyanánt burkolja a nikkelérceket, s az elhagyott nikkelbányák falait. 62. ábra. A dobsinai érctelep ásványairól szóló összeállítás részlete Papp Károly A Magyar Birodalom vasérc- és kőszénkészlete című könyvének 123. oldaláról (1915) III.5.4.2. Topografikus ásványtanok A kor topografikus ásványtani összefoglalóiról (illetve azok hiányáról) írva érdemes Koch Sándort idézni (a Magyarország ásványai előszavából): „A magyar mineralógusok ... egymástól függetlenül, minden szélesebb perspektívát nélkülöző terv nélkül dolgoztak egy-egy ásvány kristálytani vagy valamely lelőhely ritkább ásványainak vizsgálatán. (...) Ez az elefántcsonttoronyba zárkózottság, individualista módszer, összefogás és terv nélküli munka is oka volt, hogy a Semsey Andor által 1889-ben Magyarország ásványait ismertető monográfiára meghirdetett pályázat meddő maradt. (...) A mindmáig egyetlen