Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)

magyar nyelvű, Magyarország ásványvilágát ismertető munka nem az ásványtankristálytan területén dolgozó kutatók egyike, hanem egy lelkes gyűjtő, Tóth Mike kalocsai tanár müveként jelent meg."

100 Mielőtt azonban Tóth könyvére rátérnénk, feltétlenül tárgyalnunk kell egy-két további hazai összefoglalást, illetve a külföldi szerzők munkái közül Zepharovich ásványtani lexikonát. Utóbbi nemcsak az első modern mű volt a maga műfajában, hanem felépítése, tárgyalásmódja mintául szolgált Tóth Mike és Koch Antal könyvei számára. Megemlítjük, hogy a pozsonyi születésű és később Erdélyben dolgozó Herbich Ferenc (Franz Herbich) tíz évnyi (1845-54) bukovinai bányatiszti szolgálata során szabad idejében a tartomány ásványait tanulmányozta, és 1859-ben megjelentette Bukovina topografikus ásványtanát.

101 Hl.5.4.2.1. Bielz erdélyi ásványlistái Eduard Albert Bielz, főként az állattan terén működő erdélyi szász természetbúvár 1857 és 1889 között három, több-kevesebb leíró adatot is tartalmazó listát közölt Erdély ásványairól és kőzeteiről.

102 Először - nem sokkal Ackner erdélyi ásványtanának (1. II.6.3.3.11.) megjelenése után - erdélyi honismereti könyvének „fizikai honismeret" című fejezetében közölt egy saját, illetve apja (Michael Bielz) adatain nyugvó geognóziai (földtani) áttekintést, valamint egy összeállítást, melyben felsorolta a tartomány ásványait. A kémiai alapú rendszerben felsorolt ásványoknál a lelőhelyek nevein kívül csak rövid leíró megjegyzéseket tett, de nem mindegyik fajnál. 1883-ban „Erdély kőzetei, lelőhelyeik és felhasználásuk" címmel jelentette meg az összeállítás kibővített változatát, melyben - címe dacára - az ásványtani rész volt a nagyobb terjedelmű. A - Koch Antal lentebb tárgyalandó könyvéből is merítő - legbővebb, harmadik, egyben utolsó változat 1889-ben került ki a nyomdából. (Ebből az előzőhöz képest kimaradt az ásványok és kőzetek felhasználását tárgyaló rész.) A listák használatát mutató segítette. ízelítőül és összehasonlítás céljából valamennyi összeállításból a rutilra (és változatára, a nigrinre) vonatkozó részt közöljük: [1857:] Rutil, Oláhpián mellett. Nigrin, Oláhpián mellett; az Aranyos folyóban; Neppendorf [Kistorony] mellett. [1883:] a) Rutil, az őshegységek kvarcában és mint törmelékdarabkák: Ober-Sebes [Felsősebes], Porcsest [Porcsesd], Oláhpian [Oláhpián]. b) Nigrin, törmelékdarabkákként: Oláhpian [Oláhpián], Aranyos és Zibin [Szeben] folyók. [1889:] a) Rutil, az őshegységek kvarcában és a diluviális homokban: Ober-Pián [Felsőpián (Oláhpián)], Rekite, Sztrugár és Kelling (diluvális kavicsban); Porcsesd és Ober-Sebes [Felsősebes], (mint törmelékdarabkák). b) Nigrin, törmelékdarabként és kristályos palákban: Aranyos és Zibin [Szeben] (folyami homokban); Ober-Pián [Felsőpián (Oláhpián)] (diluvális kavicsban); Ober-Porumbak [Felsőporumbák] (a Riumare-szurdok amfibolpalájában, 5 cm hosszat és 1 cm szélességet elérő oszlopokban); a Sebes100 Koch (1966: 14). 101 Herbich, F. (1859): Beschreibung der bis jetzt bekannten Mineralspecies der Bukovina. Leipzig. 102 Bielz, E. A. (1857): Handbuch der Landeskunde Siebenbürgens. Hermannstadt: Filtsch; Bielz, E. A. (1883): Die Gesteine Siebenbürgens, ihr Vorkommen und Verwendung. Jahrb. Siebenb. Karpathenvereins, 3, 1-56; Bielz, E. A. (1889): Die in Siebenbürgen vorkommenden Mineralien und Gesteine. Verh. Mitt. Siebenbürg. Vereins Naturwiss., 39, 1-77.