Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)

b) Nem nemes fém-ásványok. 9. Tetraedrit, fakóércz. A nagyági rendesen ezüsttartalom, sőt AKNER szerint aranytartalmu is. Kristályai csaknem kivétel nélkül pyritkéreggel vannak bevonva. 10. Argentit (Silberglanz), említi AKNER. 11. Galenit (Bleiglanz) közönséges. 12. Bournmü (Radelerz), Nagyágon gyakori ; sokI szór igen szép kristályok alakjában. 13. Jordanit * (ólomsulpliarsenit 4PbS+A8jS

3

) rhombos. Ritka ásvány ; TSCHERMAK fedezte fel. 14. Chalkopyrit (rézkovand, Kupferkies). BEÜSS szerint mint pseudomorphosa nagyágit alakjában is előfordul. 15. Heteromorphit (Jamesonit, Federerz); említi AKNER. 16. Malachit «mint bekérgezés» ritkán. 17. Pyrit, gyakori. Aranytartalmu-e a pyrit Nagyágon is úgy mint Erdély többi arany vidékén, az még külön kimutatva nincsen, de hihető. 18. Pyrrhotin (Magnetkies) AKNER szerint kis hatszögű táblákat képez, néha aranytartalmu (?). 19. Markasit (Lebcrkies); aranytartalmú (AKNER) ; pseudomorphosa a calcit alakjában (REUSS). 20. Termés réz (FELLENBERG szerint). 60. ábra. Részlet a nemesfémeket nem tartalmazó nagyági telérkitöltö ásványok listájából Inkey Béla Nagyág földtani és bányászati viszonyai című monográfiájából (1885) Pálfy Mór Az erdélyrészi Érchegység bányáinak földtani viszonyai és érctelérei című monográfiája (1911) igen kevés ásványtani adatot közöl, inkább csak térképmellékletei és a bányászatra vonatkozó leírásai miatt tarthat számot a régi példányok lelőhelyei felől tudakozódó mineralógus érdeklődésére.