Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)
Vitális Istvánnak (középiskolai tanár, 1894-1902; majd a selmeci főiskola adjunktusa, 1902-12; később tanára, 1912-41) földrajzi, földtani, kőzet- és ércteleptani cikkei mellett egy ásványtani közleménye jelent meg a kapnikbányai fluoritról (1912). III.5.3.2.5. Koch Antal tanítványai (Kolozsvár) Koch tanítványai - mesterükhöz hasonlóan - ásványtani írásaikban kizárólag az erdélyi előfordulásokkal foglalkoztak. Leírásaik a Szabó-iskola stílusát követték. Mártonfi Lajos középiskolai tanár több erdélyi ásvány- és földtani kirándulásáról szóló cikke (1882, 1883, 1893) mellett újabb ásványokat ismertetett Óradnáról (1879, 1880) és adulárt Szilágysomlyóról (1890). Az elsősorban kőzettani és földtani érdeklődésű Primics György (Koch tanársegéde, 1878-84; rövid budapesti kitérő után az EME ásvány- és földtani tárának segédőre, 1887-92) a tekerői augit utáni álalakok (1881) és vaskos kvarcváltozatok (1886) leírása mellett több cikkben közölt különböző erdélyi lelőhelyekre vonatkozó topografikus ásványtani adalékokat (1883, 1885, 1887, 1891). L. még a III.5.4.1. részt. Benkő Gábor (tanársegéd 1884-89) doktori értekezésében Erdély kristályosodott kalcitjait dolgozta föl (1884) 91 , bemutatta a bácsi-toroki cölesztin- és baritelőfordulást (1885), és rendszeresen megjelenő közleményeiben ismertette Erdély - elsősorban az Erdélyi-érchegység - egyes ásványait (1886, 1887, 1888, 1889). Középiskolai tanárként további ásványtani cikkeket nem közölt. Medgyesy Béla középiskolai tanár Erdély zeolitjait tanulmányozta (1885). Budai József (tanársegéd 1890-ben) egy ásványtani közleményt jelentetett meg az Erdélyi-érchegységböl (1890). Középiskolai tanárként a szakmában nem publikált. A csak rövid ideig (1895) Koch mellett dolgozó Pálfy Mór a pirrhotin borrévi előfordulását írta le (1895). Ezután az MKFI geológusaként számos topografikus ásványtani adalékot is tartalmazó földtani és bányageológiai (ércteleptani) közleményeket írt. («=>) III.5.3.3. A harmadik nemzedék III.5.3.3.1. Krenner tanítványai a budapesti tudományegyetemen Krenner ásványtan iránt elhivatottságot érző tudományegyetemi tanítványainak többsége - mivel a szerény javadalmazású, de nyugdíjas múzeumi állások be voltak töltve néhány év gyakornoki és/vagy tanársegédi munka után középiskolai tanárként talált megélhetésre. Hulyák Valér (tanársegéd 1899-1904 közt, később középiskolai tanár) lauriumi (Görögő.) és utahi (USA) anglesiteket vizsgált kristálytanilag (1900), majd öt hazai ásványról közölt főként kristálytani leírást (a korban szokatlan módon ebből három is a jelenlegi országterületről való volt: szigligeti phillipsit, szobi kalcit, Gellért-hegyi fluorit; 1903). Toborffy Zoltán (tanársegéd 1904-07 közt, később középiskolai tanár) főleg krisztallográfíai és ásványoptikai tanulmányokat írt: a pulacayói (Peru) kalkopirit (1903, doktori értekezés); a Val di Viú-i (Olaszo.) epidot (1905), egy salgóbányai és máriaremetei kalcit (1906); a Broken Hill-i (Ausztrália) anglesit, és a boicai szfalerit és kalcit (1907); magyar kalcitok és gipszek (1907), magyarországi pirargiritek (1910), gánti gipsz és egyéb ásványok (1910); tsumebi azuritok és cerusszitok (1912). A jánositvitát 1. a III.5.2. részben. Legkiemelkedőbb, monografikus művében (A csillámok, 1916) Ezt Koch Antal teljes egészében beillesztette Erdély ásványainak kritikai átnézete c. munkájába.
