Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)

63 külföldi és 59 hazai lelőhelyről származó csillám-, illetve kloritpéldányt vizsgált. A részletes optikai vizsgálatok mellett etetési kísérletekkel kísérelte meg a szimmetriaviszonyok megállapítását. Mauritz Béla - Krenner tudományegyetemi tanársegéde, adjunktusa, majd utóda kezdetben professzora hatása alatt kristálymorfológiai tanulmányokkal jelentkezett, melyekben elsősorban egyes szulfidásványokkal foglalkozott. A - későbbiekben is szívesen tanulmányozott - zeolitokra vonatkozó cikkeiben ásványoptikai és vegyvizsgálatok eredményeit is közölte. 21 évesen készített doktori értekezésében a kapnik-, selmec és botesbányai kalkopiritet dolgozta föl (1902, 58. ábra), az utóbbira vonatkozó újabb vizsgálati eredményeit önállóan is közreadta (1918, 58. ábra). Vizsgálta a porkurai (1903), a fojnicai (Bosznia) (1905), a pulacayói (Peru) bournonitot (1905), a hiendelaencinai (Spanyolo.) pirargiritet (1906); a terlinguai (Texas) és avalai (Szerbia) kalomelt (Victor Goldschmidttel, 1908); a nadapi (1908) és a Juc-pataki (KrassóSzörény) zeolitokat (1911); a facebányai (1909) piritet; valamint a ditrói kankrinitet (1912). Semsey-ösztöndíjas németországi és ausztriai tanulmányútja során (1905-1910) érdeklődése a korszerű petrográfíai kutatások felé fordult, de - Koch Sándor kifejezésével élve — nem lett hűtlen az ásványtanhoz sem. A magyarországi kőzetalkotó ásványok általa készített vegyelemzési adatait taglaló cikke (1910) már e petrológiai érdeklődés ásványtani vetületét jelenti. (•=>) 58. ábra. Botesbányai kalkopirit kristályrajza (Mauritz Béla, 1918) Steiner (később Andaházy) Szilárd Krenner tanársegédeként (1905-06) ausztráliai és afrikai azuritok és egyiptomi krizolitok kristálytani vizsgálatát végezte el (1906). Ezután középiskolai tanárként tevékenykedett, ásványtannal már nem foglalkozott. Az I. világháborúban elesett Baradlai Bertalan középiskolai tanár Luciabánya ásványainak általános ismertetése mellett a bournonitot részletesen vizsgálta kristálytani lag (1920, közreadta Mauritz Béla). Lőw Márton első, még Krenner tanársegédeként (1906-10) írt cikkeiben a rézbányai cerusszitot (1908, doktori értekezés) és a nagybányai miargiritet (1910) jellemezte