Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)

Természettudományi Értesítő néven. A II. világháború végéig folyamatosan megjelenő lap, amely az Akadémián bemutatott dolgozatokat közölte, a kor legfontosabb hazai természettudományos szaklapja volt. Igen sok ásványtani cikket is tartalmazott (egyedül Krennertől 19 közlemény jelent meg benne).

45 Az Értesítő szerkesztőbizottságának első elnöke osztálytitkári minőségében Szabó József volt. A magyar természettudományos eredmények nemzetközi bevezetése céljából a magyar nyelvű Értesítőt német változatban is kiadták Mathematische und Naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn címmel. A Berichte 1/4-1/3 részben a többi hazai természettudományi folyóirat cikkeiből is válogatott. Az MTA számos pályadíjat is gondozott, amelyek közül a Semsey-féle alapítványnak (1889) a hazai topografikus ásványtan történetében játszott szerepéről 1. a III.5.4.2.5. részt. Mint érdekesség említjük meg, hogy az MTA 1865-ben átadott székházában egy ideig ásvány- és őslénytani terem is volt.

40 A tárgyalt időszakban az ásványtan, kőzettan és ércteleptan területén (is) számottevő munkásságot kifejtő szakemberek közül Szabó József (levelező tag: 1858 / rendes tag: 1867 / igazgatótanácsi tag: 1888), Pettkó János (1861), Hofmann Károly (1871), Krenner József (1874/85), Koch Antal (1875/94), Inkey Béla (1887), Franzenau Ágoston (1896), Kalecsinszky Sándor (1902), Schafarzik Ferenc (1902/16), Zimányi Károly (1904/21/40), Schmidt Sándor (1891), Mauritz Béla (1913/23/42) és Pálfy Mór (1915) lett akadémikus, közülük Krenner, Schmidt, és Zimányi kifejezetten mineralógus volt, és Franzenau és Mauritz munkásságának is jelentős része az ásványtanhoz kötődött. A magyar tudomány, és különösen az ásványtan legnagyobb mecénása, Semsey Andor 1882-től tiszteleti, 1890-től igazgatótanácsi tag volt. III. 3.6.2. Királyi Magyar Természettudományi Társulat (KMTT) A társulat, amely a korabeli tudományos társulatok gyermekbetegségeiben szenvedve egymagában akarta a hiányzó vagy gyenge természettudományos intézményrendszer több elemét pótolni: kutatni, gyűjteni, tudományt művelni és a nagyközönség körében azt népszerűsíteni, a forradalom bukása után válságba került. Gyűjteményeit sem tudta fenntartani, így azok 1856-ban a Nemzeti Múzeum tulajdonába kerültek, köztük 1449 ásvány- és kőzetpéldánnyal és egy meteorittal. Az MTA 1858-ig tartó tetszhalála miatt a KMTT szaküléseinek jelentősége megnőtt. A tudományos színvonal emelésében és fenntartásában nagy szerepe volt Szabó Józsefnek, aki 1855-61 között a társulat első titkára volt. Természetszerűen az ásványés földtani szakterületen az ö tevékenysége dominált. Szabó ezután tudományszervezői tevékenységének súlypontját az MTA-ra és az MFT-re helyezte át. A KMTT az Évkönyvek (1841-59) után 1860—67-ig az évkönyv jellegű, továbbra is eredeti értekezéseket tartalmazó Közlönyt jelentette meg (amely sokban hasonlított az MTA által 1861-ben megindított Mathematikai és Természettudományi Közleményekre). Első két kötetét Szabó József szerkesztette. Ugyanő hívta föl 1860-as közgyűlési beszédében a figyelmet arra, hogy „az akadémiánál fejlődő nagyobb munkásság a mathematicai és 45 A kristályalaktani közlemények nagy számára egy neves tudománytörténészünk meglepő értetlenséggel reagált: „Persze nem minden esetben választott ilyen jól az akadémia; vég nélkül közölték például (...) a Krenner-iskola már-már nem is »klasszikus«, hanem egyenesen »klasszicista« kristálytani tanulmányait, bár ebben a műfajban egyik-másik a szakma remekléseihez tartozik" (Vekerdi, 1996: 142). ^Divald (1917: 49-50).