Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)

IIL3.6. Tudományos és ismeretterjesztő társulatok Az egyes társulatokat a magalapításuk sorrendjében tárgyaljuk. H 1.3.6.1. Magyar Tudós Társaság (-1858), Magyar Tudományos Akadémia (1858-)

42 Az 1850-es évektől a hazai természettudomány fejlődésére is egyre nagyobb hatást gyakorló MTA 1858-ban választott először tagjai közé egy igazi földtudományi szaktudóst, Szabó Józsefet. „A magyar geológia atyja" hamarosan a Természettudományi Osztály egyik vezéregyéniségévé vált.

43 Azon felismeréstől vezéreltetve, hogy az MTA-nak testületileg is szerepet kell vállalnia az ország természettudományos megismerésének irányításában, 1860-ban Csengery Antal, az Akadémia jegyzője javasolta a Matematikai és Természettudományi Bizottság létrehozását, „olyan munkát ugyanis, minő egy ország természettudományi leírása, vezetni kell". A bizottság első elnöke (1860-70) Kubinyi Ferenc, az MFT akkori alelnöke, az első bizottsági előadó és szerkesztő (1860-78) Szabó József lett, ő alá tartozott emellett az ásványtan és földtan szakterület is. A bizottság feladata volt „Magyarország természettudományi megismertetésére vonatkozó adatokat gyűjteni, rendezni s közzétenni." Működési körébe tartoztak többek között „természetrajzi közlések: valamely vidék leírása, állat-, növény- és ásványtani tekintetben".

44 A beküldött munkákat „a bizottság illető szakemberei bírálva rendezni, s külön füzetekben kiadni fogják" - állott az első körlevélben. A rendszertelen időközökben megjelenő, monográfia-szerű fűzetek Mathematikai és Természettudományi Közlemények néven jelentek meg, az első 15 kötetet (1861-78) Szabó szerkesztette. A Közlemények eleinte sok földtudományi (így ásványtani) cikket is közöltek, az 1860-as évek második felétől ezek száma megritkult, nyilván az MFT Munkálatainak egyre sűrűbb, majd a Földtani Közlöny 1871-től rendszeres megjelenése következtében. Eleinte a bizottság természetrajzi gyűjtőutak, terepbejárások megtételéhez nyújtott támogatást, majd Eötvös Loránd előadósága alatt (1878-tól) beindult az I. világháború időszakáig tartó kutatássegélyezési program, amelynek keretében a bizottság a beküldött programtervezetek közül támogatta az arra érdemeseket. Az ásványtan területét érintő pályázatok is beérkeztek, például az első 14 segélyezett munkából két ásványanalitikai (Hidegh Kálmáné és Sipőcz Lajosé), további 3 kőzettani és földtani volt. Szabó egyébként 1878-tól 1892-ig a bizottság alelnökeként, 1892-94 közt elnökeként, emellett 1870-től az akkor alakult Matematikai és Természettudományok Osztálya titkáraként is működött egészen haláláig (1894). A bizottság tagja volt még 1879-től Krenner József is, szintén haláláig (1920). Nem sokkal a Közlemények megindulása után az osztály egy újabb, rendszertelen időközönként megjelenő füzetekből álló sorozat, az Értekezések a Természettudományok Köréből (1867-94) kibocsátását kezdte meg. A terjedelmesebb tanulmányokat közlő Értekezéseket Szabó József szerkesztette, a kötetenként 5-20 értekezésből 1-2 volt az ásványtani. Az osztály rendszeres folyóiratot csak 1882-ben indított, Mathematikai és 41 A Függelékben megadott munkák közül különösen Vekerdi (1996) és Fráter (1974) könyveire támaszkodtunk. 43 „Szabó élénk, mozgékony szelleme, bő tudással és tapasztalattal párosult finom műveltsége, kellemes modorú, könnyen alkalmazkodó, közlékeny természete, mint az élesztő kovász a kenyérben úgy hatott a tudományos körökben: élesztgette az eszméket, buzdított és sarkallt a munkára és késztette nemes versengésre a tudományos ténykedés terén" (Koch, 1895: 284). 44 A Matematikai és Természettudományi Bizottság körlevele, Matti. Termtud. Köziem., 1, XIII-XIV.