Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)
Ackner az előszóban felsorolt szakirodalmi forrásmunkák közül Born, Fichtel, Müller, Esmark és Stütz írásait emelte ki, majd rámutatott a mű elkészítése során felmerült problémákra: Nehezen leküzdhető gondokat okoztak a legnagyobbrészt csak kevéssé használható írások [irodalmi források], ugyanúgy a további tudományos segédeszközök hiánya, valamint az, hogy nem kínálkozott kényelmes lehetőség a kétséges dolgokat szakértőkkel megtanácskozni és az ellentétes nézeteket megvitatni, úgyhogy a szerző attól tart, hogy legjobb szándéka ellenére ez az írás a pályázatban kitűzött célt aligha érte el. Ha e munkájával mást nem is ért el, mint egy [a korábbiakhoz] hasonló, de jobb mű elkészültét, akkor sem érzi úgy, hogy kárba veszett fáradozása, hanem megelégszik ezen eredménnyel. Az egyes leírásoknál irodalmi hivatkozások nem találhatók, így csak néhol sejthető, hogy melyek az átvett adatok, és melyek az 1820-as évek végétől - részben Michael Bielz társaságában - folytatott ásványtani és földtani utazások gyümölcsei. Érdekes módon Ackner az előszóban nem említette Bielz Grundlage zu einer topographischen Mineralogie von Siebenbürgen (Erdély topografikus ásványtanának alapja) című, 1832^12 között készült kéziratát, amely pedig Koch Antal szerint egyik fő forrását képezte. 130 A leírások többnyire igen tömörek, de a lelőhelyeket aránylag pontosan megadják: A cinnabarit Erdélyben Zalatnán, az innen mintegy két órányira lévő két hegyen, Dumbraván és Baboján fordul elő, rendszerint tömeges és hintett, de lehet kristályos is, apró kristályokból álló halmazokban, lencse alakú, táblás, pikkelyes, szemcsés, bevonatszerü, sötét- és vérvörös, kalcittal együtt finom szemű, agyagos és palás [kárpáti] homokkőben; ugyanígy Rudán is a zdráholci Négy evangélista-táróban, de csak ritkán; továbbá Háromszékben az Ojtozi-szoros tájékán Lemhény és Esztelnek környékén kárpáti homokkőben, a nagy Hargita-hegység alatt a Sárogág [hegy] mellett, hol nemrég a rá telepített bányát felhagyták; végül Zalatna környékén a dumbravai és babojai bányák régi hányóiból, a Porou Dumbravi szurdokában, a Baboja kisebb vizesárkaiban és kiváltképpen a Valye Arineli és Ompoly patakok homokjából és kavicsából cinóbert mosnak. Megemlítendő még a cinnabarit megjelenése a karácsi aranytelérekben. A kiemelkedőbb előfordulásokat Ackner részletesebben bemutatta, így például a nagyági realgárt a következőképpen: [A realgár előfordul] Nagyágon különböző színű barnapáttal (dolomit) és kvarccal, olykor szürkésfehér fazekasagyagban, rendesen agyagporfírban [itt: andezitben]; tömeges, kiváltképp kristályos, hatoldalú ferde oszlopokban és sok más kombinációban; szürkén, sárgán, és kéken fémesen csillogó, áteső fényben sötét karmazsinvörösen áttetsző; a kristályok mérete kendermagnyitói % hüvelykig [kb. 2 cm-ig] terjed. Hogy ezen SchaustückÖk [látványos példányok] pompás mivoltáról az embernek fogalma legyen, azonnal a helyszínen kell őket látni, mivel a fényen és a levegőn hamarosan elvesztik a szépségüket. Becker feltevése, hogy a realgár valamennyi nagyági ásvány közül a legújabb termény, valószínűleg abból eredt, hogy korábban csak a felsőbb bányamüveletekben találták, azonban mostanság nagyobb mélységben és egyáltalán különböző szinteken is rábukkannak, [például] az 54. ölben a József-altáró {Joseph Erbstollen) alatt a Magdolna-telérben (Magdalenenkluft). Ackner az Erdélyben is előforduló ásványok nevét *-gal emelte ki a mutatóban, és ahol nem túl sok előfordulás volt, azok nevét is feltüntette. A könyvet kiegészíti még egy Erdély-térkép a lelőhelyek megjelölésével, és a kötet végén 376 kristályrajz (38. ábra). Ackner erdélyi ásványtanát Tóth Mike a lehető legnagyobb gonddal kidolgozott elsőrangú műként említette. Ő és Zepharovich is alapvető forrásmunkaként használták, Koch Antal azonban - aki Erdély ásványtanának kritikai átnézete című könyvét főképpen Ackner adatainak elbírálása céljából írta - rámutatott, hogy igen sok téves, vagy legalábbis Koch (1885: 4).
