Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)
ság ásványkincseinek, 125 azok technológiájának és kereskedelmének barátaihoz, segítőihez és hozzáértőihez" intézett terjedelmes bevezető egy részlete: a) Ausztria [az Osztrák Császárság] természetbúvárainak és technológusainak alkalmat adni arra, hogy ismereteiket és megfigyeléseiket a haza javára közzétegyék, hazájukat, annak ásványkincseit és azok felhasználását általánosan ismertté tegyék. Az irányzat tehát ebben a tekintetben az ausztriai ásványi nyersanyagokra és azok felhasználására vonatkozó tudás Összpontosítása minden figyelemre érdemes szempontból. b) A magazin lehetőleg teljes összefoglalója legyen az ausztriai ásványi nyersanyagoknak és a belőlük előállított műtermékeknek. Emellett elsősorban az a célja, hogy az ausztriai természetrajzi kutatást tökéletesítse, és ezáltal általában a természettudományhoz a lehetőség szerint hozzájáruljon; továbbá hasson a műtermékek előállítására és az ásványkincsek felhasználására az osztrák államban, és ennek a természeti javakkal oly dúsan ellátott nagy országnak a technikáját magasabb szintre emelje, és így általában hasson a technológiában. Ennélfogva örömmel fogadunk adalékokat 1) Ausztria szervetlen természeti kincseinek természetrajzához, 2) az ausztriai ásványkincsek technológiájához, 3) e természeti és műtermékek kereskedelmi minőségének és értékének ismeretéhez (anyag- és áruismeret) és kereskedelmükhez Ausztrián belül és kívül (kereskedelem). A meglehetősen prakticista célkitűzés ellenére a folyóirat első (és egyben utolsó) száma, a kötet címének megfelelően, Jonas általános és topografikus ásványtani, valamint földtani-teleptani megfigyeléseit és fejtegetéseit közölte. A mű, mely szerzőjének korai halála miatt egyfajta hattyúdal lett, több részből áll. Az első rész négy szakaszából az első nagyrészt oriktognóziai megfigyeléseket és fejtegetéseket közöl, melyek Jonas által újonnan leírt ásványokra (pl. wolnyn, Lasurspatli), illetve problematikus fajokra (libetbányai Phosphorkupfer [pszeudomalachit és libethenit], nagybörzsönyi Molybdänsilber [pilsenit]) vonatkoznak (1. a II.6.3.1. részben is); a második egyes galíciai ásványokról értekezik; a harmadik a Szklenó környéki, illetve felső-magyarországi „szarukő- és gyöngykőporfírból" [riolitváltozatokból] álló hegységek kőzetsorozatait írja le; végül a negyedik Jonas 1811-ben Felső-Magyarországon át Nagybányára és Kapnikbányára tett utazásának ásványtani, földtani, ércteleptani tapasztalatait ismerteti. A második rész (Egyes ásványok topográfíai-geognóziai előfordulási viszonyairól Magyarországon, az ásványok rövid oriktognosztikai leírásával) a szűkebb értelemben vett ásványtopográfiai fejezet. Ennek kapcsán érdemes felidézni az előszóból Jonas véleményét a topografikus ásványtani munkák hasznáról: [A topografikus ásványtani cikkek] nagyon is kívánatosak, mivel igencsak érdekünkben áll megtudni, hogy mely ásványok és kövületek Ausztria mely vidékén és milyen geognóziai [földtani] viszonyok között fordulnak elő. Ezek pontos meghatározása, a lelőhely valósághű megadása és a helyi geognóziai körülmények részletes leírása teszi teljessé az ilyen cikkek értékét. E cikkek jogosan tarthatnak számot nyilvános elismerésre, mivel egyszersmind egy magasabb tudománynak, a geológiának is szolgáltatják a szükséges anyagot, e magasztos tudományág továbbfejlődéséhez. A rendszertani sorrendet követő ásványtopográfiai rész csak a werneri rendszertan szerinti földekre és kövekre, valamint ércekre terjedt ki. Jonas az előbbi osztályból a kova-, agyag-, talk-, mész- és baritfélék, az utóbbiból az arany-, ezüst-, réz-, ólom- és cinkércek nemzetségébe sorolható néhány ásványról, azok közül is főként az általa meglátogatott lelőhelyekre vonatkozóan közölt adatokat. Jonas az ásványkincsekre (ásványi nyersanyagokra) az anorganische Naturkörper vagy Naturprodukte „szervetlen természeti termék" kifejezéséket használta.
