Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)
A kovafélék nemzetségéből az olajszín-kő [olivin], 126 gránát, pistákai-kő [epidot], kártz [kvarc], vaskártz [vaskova], szarvkova [szarukő], kovapala, tűzkő, kaltzedoni-kő, agát, színetlen-kő [hialit], opál, menéli-kő [menüit], jáspiz, üveg-kova [obszidián], szurok-kő, gyöngy-kő [perlit], vakaró-kő [horzsakő], duzma-kő [zeolit], salán [kabazit], mezei kovats [földpát]; az agyagfélék közül a porczlén-föld [porcelánföld], közönséges agyag, agyagkő, pallérozó pala [diatomit], tripolisi-kő [tripoli], timsó-kő [alunit], koromzó [bazalt]; a talkfélék közül a szalonna-kő [talk], kígyó-kő [szerpentin], valamint függelékként a hodrusbányai mészkőben előforduló ásványok; a mészfélék közül a mész-kő [benne a mész-kovats, azaz kalcit], a mész-rosda [mésztufa], barnás mészkovats [dolomit], tsapódó [márga], arragoniai-kö [aragonit], Szűz Aszszony-jege [gipsz], sós mész-gálitz [anhidrifj; a baritfélék közül a nehéz kovats [barit]; az ércek közül a termés arany; a termés kéneső [terméshigany]; a termés ezüst, üveg-értz [akantit (37. ábra)], töredékeny üveg-értz [stefanit], veres ezüst-értz; a termés-réz, sárga réz-értz [kalkopirit], szürke réz-értz [fakóérc], fekete réz-értz [tetraedrit], vasas krispán [vastartalmú malachit]; az ónfény [galenit], fekete ón-értz [cerusszit]; és a fattyú-ón-fény [szfalerit]. 37. ábra. Selmeci akantit ezüsttartalmú markazittal Schmiedel Erz Staffen und Berg Arten c. könyvéből (Nürnberg, 1753) Az ásványok egyes változatait külön tárgyalta, például a kvarcnál a „közönséges ametisztust", a „hegyi kristályt" és a „közönséges kártzot", a szfaleritnél a sárga, barna és fekete változatot. Az ásványok rövid leírása mellett a kísérőásványokról és az előfordulás jellegéről is találunk adatokat. ízelítőül egy Selmec melletti, és egy, a jelenlegi országterületre eső néhány előfordulás egyikének leírását közöljük. A rossgrundi Márkus-táróban (Markus Stollen) a közönséges ónfény [galenit] a János-telérben (Johannis Kluft) található, kivételesen tömegesen és hintetten, kiváltképpen oktaéderekben és Elsőnek a Jonas által a német és latin után megadott magyar neveket közöljük.
