Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)
kristályos fakóérc, ametisztdrúzákon, melyek az alapjukon nem ritkán lukacsosak, szétmartak vagy még morzsálódó, piszkos- vagy tejfehér Steinmarkkal [köbéllel] is kevertek (Leonhard mineral. Topogr. 1. B. S. 258). A fakóérc gyakran enyhén sárgarézszínűre futtatott, ami finom Schwefelkies- [pirit-, talán inkább kalkopirit-] futtatásból adódik. A kapnikbányai fakóérc különböző kifejlödésű változatait még további négy, csaknem ilyen bő leírás mutatja be. Zipser ugyanis a külső megjelenés alapján elkülöníthető változatokat egyenként tárgyalta, Selmecbányáról például 22-féle kvarcot ismertetett. Néha a leíráson kívül az előfordulásra vonatkozó egyéb érdekes adatokat is közölt: Rutil (közönséges titánsörl), barnásvörös színű, haj és tű alakú kristályok, melyek oszlopokba mennek át, utóbbiak 1,5" vastagok és 2" hosszúak. Fehér vagy szürke kvarcban fordul elő, és jelenleg már ritkaságként őrzik a gyűjteményekben. 1811-ben minden fáradozásom hiába való volt, hogy néhány darabot megszerezzek. Szép példányok találhatók Andrássy gróf betléri kollekciójában, ugyanúgy, mint az Eszterházy hercegek látványos bécsi ásványgyűjteményében. Bár az adatgazdag mű legnagyobbrészt a szerző saját utazásai során gyűjtött, illetve más úton a kollekciójába került ásványokat ismerteti, Zipser, amint az idézetekből kitűnik, más magángyűjteményekben látottakra, és - többnyire pontosabb hivatkozás nélküli irodalmi adatokra is támaszkodott. A müvet sok helyütt kiegészítik Joseph Jonas nemzeti múzeumi őr megjegyzései, sőt Jonas a libetbányai Phosphorkupfer (libethenit) terjedelmes leírását is beillesztette a könyvbe, melyet egy lelőhelymutató zár. Tulajdonképpen Zipseré az egyetlen vérbeli topografikus ásványtan, mely ezen időszakban megjelent, mert nem puszta ásványneveket, hanem hosszabb-rövidebb lelőhelyenkénti leírásokat közöl, és szerkesztésmódja sem fajok szerinti, hanem topografikus. Egy korabeli osztrák kritika éppen a lelőhelyenkénti tárgyalási sorrendet vetette Zipser szemére, amin a hazai recenzens joggal csodálkozott, mindenesetre egy ásványnévmutatót ő is hiányolt a könyv végéről. Tóth Mike tömören csak annyit írt a műről: „nagyon természetes, hogy ez is az irodalmi főforrások közé számítandó". Koch szerint „az igen nagy szorgalommal, buzgó utánjárással és meglehetős kritikával készült munka, főleg az előfordulási helyeket és viszonyokat tekintve ma is jól használható." 122 A mű sok éves előkészület eredménye volt. Megjelenése után Zipser tovább dolgozott újabb topografikus ásványtanán, melynek 1835-ben közeli elkészültét jelezte, ez azonban sajnálatos módon nem valósult meg. 123 11.6.3.3.9. Jonas: Ungerns Mineralreich... Joseph Jonas, aki Zipser művének előszavát és számos jegyzetét is írta, 1820-ban jelentetett meg egy topografikus ásványtani adatokat is bőven közlő kötetet (Magyarország ásványvilága - orikto-geognosztikailag és topográfiailag bemutatva) 124 , amely egyben Jonas ásványtani-technológiai folyóiratának (Physio-technographisches Magazin über die anorganische Natur des Oesterreich 'sehen Kaiserstaates) első száma volt, így nem íródott összefoglaló igénnyel. A folyóirat célkitűzéseit így összegezte az „Osztrák Császár122 Chron. Oesterr. Litt., 1818 évi 3. sz., idézi J[ankovich?] M. (1818) recenziója: Tud. Gyűjt., (2), 106-109; Tóth (1882: 29); Koch (1952: 42). 123 A Versuchern már 1810-ben dolgozott (Benedek, 1942: 57). Az újabb kiadásról: „Mein oryktognostosches Handbuch von Ungarn wird nächstens erscheinen" - Zipser, Ch. A. (1835): Ungarische Kugelkohle, eine PalmFrucht. Neues Jahrb. Mineral. Geot. Paleontoi, 181. ,24 Jonas, J. (1820): Ungerns Mineralreich - orycto-geognostisch und topographisch dargestellt. Pesth: Hartleben.
