Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)

Egy szűkszavú külföldi kortársértékelés szerint „a művet szorgalommal és szakértelemmel munkálták ki". Tóth úgy vélte, hogy „egyike a legjelentősebb műveknek, melyben az ásványok leírása és ismertetése tudományos, ha nem is éppen mindig helyes". Hasonlóképpen ítélt Koch Sándor is, aki szerint „a nagy lelkiismeretességgel és kora tudásával felfegyverkezetten készült munka az akkor írottak legjobbjai közé tartozik."

118 11.6.3.3.7. Leonhard: Handbuch einer allgemeinen topographischen Mineralogie Karl Caesar Leonhard német mineralógus 1805-9 közt megjelent, a Föld akkor ismert ásványlelőhelyeit felölelő munkája"

9 278 magyarországi és erdélyi előfordulást sorol fel. A lelőhelyeket Leonhard az ásványnevek és változatok ábécérendjében, ország (rész)enként adta meg, az ásványok rövid leírásával, mely sokszor a kíséröásványokra is kiterjeszkedett. Kristályos baritot például a következő lelőhelyekről

1 0 említett: Erdélyben Boicza, Csertes, Kapnik (kvarc, pirit, galenit, barna szfalerit kísérettel), Madschest (?), Nagyág, Offenbanya (halvány égkék); Magyarországon Felsőbánya (leírással), kísérőásványai: kvarc, antimonit, realgár; Hodritsch, Finsterort (leírással), kísérője kvarc; Kremnitz, Nagybania (leírással), kísérő: realgár, sugárkovand [markazit]; Schemnitz, Theresienschacht (leírással, kísérő kvarc és termésarany). A jelenlegi Magyarország területére eső előfordulások közül idézzük a kamaraerdei glaubersóra [mirabilitra] és a rudabányai termésrézre vonatkozó részt: [glaubersó] Ofen, Kammerwald [Buda, Kamaraerdő], cseppkő alakú, apró szölőded, apró vesés, mint kéregszerű bevonat és ehhez hasonló. (...) Rudusbanya [Rudabánya], haj- és drótszerü, ágas-bogas és agyarszerü [termésréz], vörösesbarna, pátos mészkővel kevert jáspisban, mely közönséges agyagvaskőbe megy át. 11.6.3.3.8. Zipser: Versuch eines topographisch-mineralogischen Handbuches von Ungern Magyarország 1817-ben megjelent első „igazi" topografikus ásványtanát Christian Andreas Zipser írta német nyelven, a kötet alcíme szerint „mineralógiai kirándulásokat tevő utazók és ásványgyűjtők" számára.

121 Célját kissé bővebben így fogalmazta meg a bevezetésben: Magyarország topografikus ásványtani kézikönyvének kiadásával más érdemet nem kívánok szerezni, mint azt, hogy az egyes magyarországi ásványokról és azok lelőhelyeiről szétszórtan található mineralógiai ismereteket szorgalmasan összegyűjtsem, a legújabb geognóziai és oriktognóziai nézetekkel összehasonlítsam, és hosszú évek során tett utazásaimon nyert személyes ismereteimmel kiegészítsem. Hogy már maga ezen összeállítás milyen nehéz munka, azt talán nem kell különösebben hangsúlyoznom, már csak azért sem, mert az ásványtant és rokon tudományait nem sok szorgalommal űztek elődeink, de a fosszíliák [ásványok] lelőhelyeit és települési viszonyait sem írták le megbízhatóan. így aztán könnyen történhetnek tévedések, melyekért előre is bocsánatot kell kémem. Az ásványok téves meghatározása - még ha gyakran is fordulna elő - még nem veszélyezteti e mű célját, mivel szándékom csak annyi volt, hogy a mineralógia barátainak és a magyarországi ásványok gyűjtőinek figyelmét felhívjam egy még mindig túl kevéssé ismert ország kincseire, és számukra útikalauzt nyújtsak át, melynek segítségével e kincseket könnyebben begyűjthetik. 118 Anonim (1812) in Leonhards Taschenb. gesammt. Minerai, 12, 213-314; Tóth (1882: 26); Koch (1952: 41). 119 Leonhard, C. C. (1805-9): Handbuch einer allgemeinen topographischen Mineralogie, 1-3. Frankfurt am Main. 120 A lelőhelyek nevét eredeti helyesírással, az ásványneveket mai alakjukban közöljük. 121 Zipser, Ch. A. (1817): Versuch eines topographiscli-mineralogischen Handbuches von Ungern. Oedenburg: Wigand.