Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)

A Csódi-hegy vulkáni kőzetének geokémiája és petrogenezise (Harangi Szabolcs)

64 Harangi Sz. Amíg az Észak-Pannon-lemez vulkánjainak kialakulása alapvetően a Pannon-medence extenziójához kapcsolható, addig a Tisza-Dáciai-mikrolemezen húzódó vulkánok létrejöttében nagyobb szerepe lehetett a szubdukció folyamatának. Újabban Nemcok et al. (1998) a mészalkáli vulkánosságot az alábukó litoszféralemez fokozatos eltörésével magyarázta. 3. Gránáttartalmú vulkáni kőzetek Almandingránát-tartalmú vulkáni kőzetek világszerte ritkák és általában igen kevés adat ismert róluk. Az I. táblázatban a világ különböző területein előforduló almandintartalmú vulkáni képződmények jellemzőit foglaljuk össze. Az említett lelőhelyek mellett leírtak még ilyen vulkanitot a francia Massif Centralból (Bertaux, 1982), Lipari szigetéről (Maccarone, 1963), Oroszország területéről (Sobolev et ai, 1955; Kostyuk, 1958; Makarov & Suprychev, 1965; Boronikhin & Baskina, 1975), Japánból (Ohmori, 1943; Miyashiro, 1955; Kuno, 1969; Kano & Yahima, 1976; Ujike & Onuki, 1976), valamint az Egyesült Államokból (Ramkin, 1970; Irving & Frey, 1978) és a KisAntillákról (Westercamp, 1976). A gránáttartalmú vulkánitok ritkasága alapvetően a gránát keletkezési és stabilitási tulajdonságaival magyarázható. A Mn-szegény almandin nagy nyomáson (8-12 kbar), vízgazdag, szilíciumdús, mészalkáli magmából kristályosodik ki (Green, 1977, 1982). Az ilyen Si02-ben gazdag vulkáni kőzetek (andezit, dácit, riolit) olvadékai többnyire sekély mélységű magmakamrákban tartózkodnak hosszabb ideig. Mivel alacsony nyomáson és hőmérsékleten a Mnszegény gránátok nem stabilisak, így ha voltak is korai kiválású gránátok, azok a sekély mélységű magmakamrákban átalakulnak más stabilis ásványfázisokká. Mindez azt jelenti, hogy a gránát megmaradásához különleges tektonikai környezet (aktív vagy egykori szubdukcióhoz kapcsolódó H20-gazdag oldatok által irányított metaszomatózis, Al-gazdag magma, magas hőáram és/vagy extenziós környezet; I. táblázat) is szükséges, ami lehetővé teszi a gránát nagy nyomáson való kristályosodását, továbbá azt, hogy a magma keletkezési helyéről viszonylag gyorsan a felszínre jusson. Green (1992) felhasználva Chappell & White (1974) gránitokra kidolgozott osztályozását S- és I-típusú gránáttartalmú vulkáni kőzeteket különböztetett meg. Az almandin elsősorban S-típusú vulkánitokhoz kapcsolódik (pl. Canterbury, Új-Zéland; Victoria, Ausztrália; Pireneusok, Spanyolország; I. táblázat), amelyek elsődleges magmái üledékes (pelites) eredetű metamorf kéregkőzet részleges olvadásával keletkeznek. Ezek a vulkánitok peralumíniumos kémiai jellegűek, azaz normatív korundot tartalmaznak, a molekulaarányban kifejezett Al203/(CaO-r-Na20+K20) (= A/CNK) értékük pedig egynél nagyobb (Shand, 1927; Chappel & White, 1974). Köpenyeredetű magmákhoz kapcsolódó vulkánitokban (I-típus) jóval ritkábban jelenik meg gránát. I-típusú gránáttartalmú mészalkáli vulkáni kőzeteket Japánban (Ujike & Onuki, 1976), a Börzsönyben (Embey-Isztin et al, 1985), a Karancsban (Lantai, 1991) és az új-zélandi Northlandon (Day et al., 1992) írtak le. E kőzetekre a CIPW-összetételben megjelenő normatív diopszid, továbbá a bennük lévő gránát nagyobb grosszulártartalma (Gro > 10 mol%) jellemző. Mindez nagyobb nyomáson (> 10 kbar, azaz > 25 km mélység) való keletkezésre utal. Fontos ásványtani jelleg, hogy bár plagioklász és biotit mind az S-, mind az I-típusú