Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)

A dunabogdányi Csódi-hegy földtana (Korpás László)

A dunabogdányi Csódi-hegy földtana 53 Az egycsatornás és egy vagy több fedőréteges modellkísérletek eredményei (Johnson & Pollard, 1973; Pollard & Johnson, 1973; Dixon & Simpson, 1987; Berdies et ai, 1995; Cruden, 1998) igazolták Gilbert (1877) megállapítását, miszerint a korai szakasz teleptelérjéből (szilijéből) fokozatos növekedéssel jön létre a lakkolit. A kétfázisú modellt Dixon & Simpson (1987) pontosította, elkülönítve a tipikus geometriai formákkal jellemezhető, alábbi négy fejlődési szakaszt: 1) teleptelér (sill), 2) hajlításos (bending), 3) felboltozódásos (cupola) és 4) ráncos (kink) állapot. A lakkolitok képződési idejét valamennyi idézett szerző rövidnek tartja. Az időtartambecslések azonban nagymértékben szórnak. Pollard & Johnson (1973) szerint a Black Mesa (Henry Mountains, Utah) lakkolitja néhány hét alatt képződött. A Pearce (1975 in Dixon & Simpson, 1987) által becsült képződési idő 1 és 100 év közötti, míg a modellkísérletek alapján Dixon & Simpson (1987) egy és néhány tíz évet felölelő képződési idővel számol. Velük szemben Berdies et al. (1995) több nagyságrenddel nagyobb, 500 000 éves értéket közölt. A modellkísérletek során az idézett szerzők kivétel nékül a lakkolitok képlékeny és a mellékkőzet zömmel rideg alakváltozásával számoltak. Jelentős a szerepük a felboltozódásos és ráncos szakaszban képződött, észlelt és kísérletekkel is igazolt késői szegélytöréseknek, valamint teléreknek ("peripherial faults and dikes", Pollard & Johnson, 1973) 5. A Csódi-hegy lakkolitjának fejlődéstörténete A Csódi-hegy lakkolitja méreteivel (D, = 1100-1200 m, D2 = 900-1000 m, V = 100-150 m), ovális alakjával, morfológiájával, csaknem 1 km2-es alapterületével és 0,08-0,14 közötti alakzati hányadosával a kisméretű, típusos lakkolitok közé tartozik (8. ábra). Azon kevés lakkolitok egyike, amelynek központi kürtője, továbbá mellékkürtői és késői szegélykürtői is nagyszerűen feltártak (6-8. ábrák). A lakkolit kitüntetett képződményhatár, azaz a Kiscelli Agyag és a Kovácovi (Kovácspataki) Formáció határán nyomult be, 4 m-t meg nem haladó vastagságú kontakt övet hozva létre. A kevéssé viszkózus fluidális dácitban a fenokristályok aránya 22-23% (Vendl & Takáts, 1934), míg az üledékes és rétegvulkáni fedő maximális vastagsága a benyomulás idején 450 m volt (Korpás et ai, 1998). A lakkolit korai, teleptelér fejlődési szakaszát a kőfejtők szelvényei még nem tárták fel. Az ezt követő, hajlításos szakasz szép példáját mutatja be a 7/1. ábra szelvényének középső része. A harmadik, felboltozódásos szakaszt nagyszerű szelvények (7/1, 7/3, 7/4 és 7/9. ábra) illusztrálják mind a központi kürtő mind a mellékkürtők esetében. Végül a lakkolit fejlődését lezáró ráncos szakaszban képződtek azok a kisméretű peremi kürtők (7/1, 7/8. ábra), amelyek automagmás dácitbreccsája a még teljesen meg nem szilárdult lakkolit tömegbe nyomulhatott be. Ilyen peremi kürtőnek tekintjük a Koch (1877, p. 164, 14. ábra) által az Alsó-Bogdányi-patakból all. számú pontban leírt „eruptívbrecciát" is. A Csódi-hegy lakkolitja egyedülálló abban a tekintetben, hogy azt az ENy-i peremén elhelyezkedő központi kürtőn kívül a hegy DK-i és ÉK-i sarkában feltárt legalább két