Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)

A dunabogdányi Csódi-hegy földtana (Korpás László)

40 Korpás L. tagsága a benyomulás idején 450 m lehetett. A lakkolit korai, teleplelér fejlődési szakasza még feltáratlan. A következő, hajlításos szakasz csak egyes szelvényekben ismert. A harmadik, felboltozódásos szakaszt központi és mellékkürtőivel együtt nagyszerű szelvények illusztrálják. A lakkolit fejlődését záró, ráncos szakasz peremi kürtői a még teljesen meg nem szilárdult kőzettömeget törték át. A Csódihegy lakkolitját az ÉNy-i peremén elhelyezkedő központi kürtőn kívül legalább két önálló mellékkürtő táplálta. Ezek önálló felvezető csatornák voltak, s csupán a 2 km-t meghaladó mélységben egyesülhettek. A lakkolit egyszerű szubvulkáni test. Szórványos kőzetzárványai a tercier előtti karbonátos aljzatból származnak, jellegzetes kontakt metaszomatikus ásványegyüttessel. Slíres szerkezete ritmusosan pulzáló, nyomásváltozás kiváltotta frakcionált kristályosodásra utal. A hasonló, de kevéssé feltárt róka-hegyi lakkolit kürtője (0300 m) nagyrészt üledékekkel fedett. Mindkét lakkolit NyENy-KDK irányú, jobbos nyírási övben alakult ki, s a Csódi-hegyen a képlékeny alakváltozás szép példái tanulmányozhatók. Itt az aszimmetrikus helyzetű, ellipszis alakú központi és mellékkürtők tengelyei a nyírási öv Riedel-töréspárjainak felelnek meg. A Csódi-hegy és a Róka-hegy lakkolitja közötti nyeregben ENy-DK irányú szintektonikus árok roskadt be. A Csódi-hegy lakkolitja a vulkánosság korai szakaszának végén, 14,8 M év körül képződött. Növekedése ritmusos volt és cm-es, dm-es, egymásra rakodó szeletekben épült fel. Képződésének időtartamát 10 000 évnél kevesebbre becsüljük. 1. Kutatástörténet A Csódi-hegyen 1845-ben nyitották meg az első kőbányát (Schafarzik, 1904). A kőfejtő által feltárt lakkolit hamar felkeltette a kutatók érdeklődését. Geológusok és mineralógusok nemzedékei foglalkoztak felépítésével, különleges ásványaival. A „kupolás-héjas trachyt" (Koch, 1871) és a benne előforduló kabazit, sztilbit és kalcit (Koch, 1871; Szabó, 1871) első leírását Koch (1877) máig helytálló monografikus feldolgozása követte. Ebben Koch Antal tisztázta a kúp „földtani szerkezetét" (p. 144.) és képződésének mechanizmusát. A „gránáttartalmú labrador biotit trachyt" (p. 153.) pontos kőzettani leírását az első kémiai elemzéssel egészítette ki. A kabazit, sztilbit és kalcit részletes kristálymorfológiai jellemzése mellett közölte azok kémiai összetételét. Megállapította, hogy a kabazit képződését a sztilbité követte, s a kalcit korai, valamint késői generációit különítette el. A Csódi-patak és az Alsó-Bogdányi-palak mentén felvett részletes földtani szelvényeiben (p. 158-168.) több helyen dokumentálta a „trachyt" és a „kis-czelli tályag" aktív kontaktusát, valamint önálló „trachytteléreket" is észlelt. Szerinte „a Csódi hegy tömegének föltódulása ... az anomyahomok leülepedése közepette történt" (p. 173.). A Csódi-hegyi analcim első leírása Schafarzik (1884) nevéhez fűződik, aki kalcit kabazit - analcim - sztilbit kiválási sorrendet állapított meg. Földtani kirándulásainak kéziratos (Schafarzik, 1908, 1916) és publikált (Schafarzik & Vendl, 1929) leírásai alapján Schafarzik volt a „gránátos biotit andezit" anyagú „lakkolit" névadója. A Csódi-hegy zeolitjainak és kalcitjának első rendszeres ásványtani leírását Reichert & Erdélyi (1934, 1935) végezték el. Felismerték a fakolitot, megállapították a kabazitok jelentős Sr- és Batartalmát, s elkülönítették a kalcitok korai, köztes és késői generációját. Vendl & Takáts (1934) az üde és mállott andezittípusok jellegzetes ásványtani, kőzettani, kémiai, kőzetmechanikai és állékonysági különbségeit dokumentálta. Méhes (1942) írta le elsőként a „tipikus litorális alsó miocén homok" faunáját a Felső-Bogdányi-(Csádri-) patak völgyében, közvetlenül a vulkánitok feküjében. A lakkolitképződés genetikáját a Csódi-hegy példáján elemezve Szádeczky (1958) és Szádeczky et al. (1959) megállapították, hogy a lakkolitok felszín közeli helyzetben, nagy nedvességtartalmú agyagos kőzetekben alakulnak ki neutrális, viszkózusabb mag-