Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)

A dunabogdányi Csódi-hegy zeolitjai (Tóth Erzsébet, Weiszburg Tamás, Lovas György és Szakáll Sándor)

144 Tóth E., Weiszburg T., Lovas Gy. & Szakáll S. 2. Vizsgálati módszerek A zeolitok morfológiai jellemzéséhez a szabad szemmel és sztereomikroszkóppal végzett megfigyelé­seink mellett AMRAY 18301 pásztázó elektronmikroszkóppal (SEM), Kovács Árpád (Miskolci Egyetem) segítségével készítettünk felvételeket. Az analcim zárványait kérésünkre Gatter István (ELTE Ásványtani Tanszék) vizsgálta Chaixmeca típusú, fűthető-hűthető tárgyasztallal felszerelt Amplival Pol polarizációs mikro­szkóppal. Az analcim optikai tulajdonságait orsóasztallal felszerelt polarizációs mikroszkóp segítségével Váczi Tamás határozta meg. A vegyi összetétel meghatározására átlagos (ICP) és lokális (WDX) kémiai vizsgálatokat egyaránt alkalmaztunk. Az ICP elemzéseket Bartha András (MÁFI), a lokális kémiai elemzéseket pedig Cameca SX50 mikroszondával (15 kV gyorsítófeszültség, 0,02 uA mintaáram, hullámhosszdiszperzív detektor) Bill Birch (Museum of Victoria, Melbourne) készítette. A zeolitok víztartalmát termikus módszerrel is meghatároztuk, e vizsgálatokat Földvári Mária (MÁFI) végezte számítógép-vezérlésű, számítógépes kiértékelőrendszerrel el­látott DERIVATOGRAPH PC készülék segítségével. Mivel a víztartalom mikroszondával nem mérhető, a lokális kémiai elemzéseknél a zeolitok víztartalmát a termikus adatok alapján adtuk meg. A zeolitok sűrűsé­gét a vegyi összetétel és a rácsállandók alapján számítottuk ki, illetve piknométerrel határoztuk meg (Nagy Tibor, ELTE Ásványtani Tanszék). A röntgendiffrakciós felvételek az ELTE Ásványtani Tanszékén készültek SIEMENS D500 Bragg­Brentano geometriájú, másodlagos, pirolitikus grafitkristály monokromátorral felszerelt pordiffraktométeren. A goniometer forgatási sebessége fázisazonosításkor 27perc, rácsállandó-számításnál 0,57perc volt. A rács­állandó-számításhoz használt belső standard analcim és kabazit-Ca esetében kvarc, sztilbit-Ca esetében pedig mesterséges periklász volt. A rácsállandó-számításhoz Appleman et al. (1973) programját használtuk. A diff­rakciós felvételeket Tóthné Király Judit (ELTE Ásványtani Tanszék) készítette. Az analcim esetében a tércsoportmeghatározáshoz Dódony István (ELTE Ásványtani Tanszék) készí­tett elektrondiffrakciós felvételeket JEOL JEM 100U mikroszkóppal, SAED üzemmódban (100 kV gyorsító­feszültség, 120 mA sugáráram). A vizsgált példányok részben a Magyar Természettudományi Múzeum, a miskolci Herman Ottó Múzeum és a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem ásványtárának tulajdonát képezik, részben pedig magángyűj­teményekből (Fekete Judit, Gulyás Kis Csaba Attila, Nagy Tibor, Tóth Erzsébet) származnak. 3. A vizsgálatok eredményei 3.1. Analcim Az analcim általában kristályos kéregként jelenik meg a repedések falán, illetve a hidrotermás üregekben. Ritkábban a kőzettel szoros kapcsolatban levő, azt szinte át­itató, fürtös halmazokként van jelen. A kristályok általában 1-5 mm-esek, de kivételes esetben elérhetik az 1 cm-es nagyságot is. Az analcim morfológiailag szabályos, uralkodó kristályforma a {211} deltoidikozitetraéder, amely néhol az {100} kocka lapjaival kombinálódik (2. ábra). A deltoidikozitetraéder oktaéderéleinek helyén olykor finom, rostozott síkok jelennek meg (Reichert & Erdélyi, 1934). A deltoidlapokon néha tompaszögű háromszög alakú eteté­si idomok figyelhetők meg. A kristályok egyszer víztiszták (3. ábra, X. kép a borítón), máskor fehérek, zavarosak (IV. kép a borítón). Feltűnő, hogy az üde, sötétszürke kőze­ten kizárólag víztiszta analcim fordul elő, míg a mállottabb, világosszürke, illetve sár­gás árnyalatú kőzeten a kristályok többé-kevésbé zavarosak. Az analcimkristályok repedezettek, olykor folyadékzárványt tartalmaznak. A zár­ványvizsgálat során a bezárt folyadéknál gyakorlatilag nem tapasztalható fagyáspont­csökkenés, ami arra utal, hogy a folyadék minimális sótartalmú, tiszta víz. Az eredeti oldat az analcim zárványaiban már a felszíni kitettség során tiszta vízre cserélődhetett, de az sem zárható ki, hogy az oldatcsere a vizes közegű csiszolás során ment végbe.

Next

/
Thumbnails
Contents