Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)
A dunabogdányi Csódi-hegy zeolitjai (Tóth Erzsébet, Weiszburg Tamás, Lovas György és Szakáll Sándor)
144 Tóth E., Weiszburg T., Lovas Gy. & Szakáll S. 2. Vizsgálati módszerek A zeolitok morfológiai jellemzéséhez a szabad szemmel és sztereomikroszkóppal végzett megfigyeléseink mellett AMRAY 18301 pásztázó elektronmikroszkóppal (SEM), Kovács Árpád (Miskolci Egyetem) segítségével készítettünk felvételeket. Az analcim zárványait kérésünkre Gatter István (ELTE Ásványtani Tanszék) vizsgálta Chaixmeca típusú, fűthető-hűthető tárgyasztallal felszerelt Amplival Pol polarizációs mikroszkóppal. Az analcim optikai tulajdonságait orsóasztallal felszerelt polarizációs mikroszkóp segítségével Váczi Tamás határozta meg. A vegyi összetétel meghatározására átlagos (ICP) és lokális (WDX) kémiai vizsgálatokat egyaránt alkalmaztunk. Az ICP elemzéseket Bartha András (MÁFI), a lokális kémiai elemzéseket pedig Cameca SX50 mikroszondával (15 kV gyorsítófeszültség, 0,02 uA mintaáram, hullámhosszdiszperzív detektor) Bill Birch (Museum of Victoria, Melbourne) készítette. A zeolitok víztartalmát termikus módszerrel is meghatároztuk, e vizsgálatokat Földvári Mária (MÁFI) végezte számítógép-vezérlésű, számítógépes kiértékelőrendszerrel ellátott DERIVATOGRAPH PC készülék segítségével. Mivel a víztartalom mikroszondával nem mérhető, a lokális kémiai elemzéseknél a zeolitok víztartalmát a termikus adatok alapján adtuk meg. A zeolitok sűrűségét a vegyi összetétel és a rácsállandók alapján számítottuk ki, illetve piknométerrel határoztuk meg (Nagy Tibor, ELTE Ásványtani Tanszék). A röntgendiffrakciós felvételek az ELTE Ásványtani Tanszékén készültek SIEMENS D500 BraggBrentano geometriájú, másodlagos, pirolitikus grafitkristály monokromátorral felszerelt pordiffraktométeren. A goniometer forgatási sebessége fázisazonosításkor 27perc, rácsállandó-számításnál 0,57perc volt. A rácsállandó-számításhoz használt belső standard analcim és kabazit-Ca esetében kvarc, sztilbit-Ca esetében pedig mesterséges periklász volt. A rácsállandó-számításhoz Appleman et al. (1973) programját használtuk. A diffrakciós felvételeket Tóthné Király Judit (ELTE Ásványtani Tanszék) készítette. Az analcim esetében a tércsoportmeghatározáshoz Dódony István (ELTE Ásványtani Tanszék) készített elektrondiffrakciós felvételeket JEOL JEM 100U mikroszkóppal, SAED üzemmódban (100 kV gyorsítófeszültség, 120 mA sugáráram). A vizsgált példányok részben a Magyar Természettudományi Múzeum, a miskolci Herman Ottó Múzeum és a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem ásványtárának tulajdonát képezik, részben pedig magángyűjteményekből (Fekete Judit, Gulyás Kis Csaba Attila, Nagy Tibor, Tóth Erzsébet) származnak. 3. A vizsgálatok eredményei 3.1. Analcim Az analcim általában kristályos kéregként jelenik meg a repedések falán, illetve a hidrotermás üregekben. Ritkábban a kőzettel szoros kapcsolatban levő, azt szinte átitató, fürtös halmazokként van jelen. A kristályok általában 1-5 mm-esek, de kivételes esetben elérhetik az 1 cm-es nagyságot is. Az analcim morfológiailag szabályos, uralkodó kristályforma a {211} deltoidikozitetraéder, amely néhol az {100} kocka lapjaival kombinálódik (2. ábra). A deltoidikozitetraéder oktaéderéleinek helyén olykor finom, rostozott síkok jelennek meg (Reichert & Erdélyi, 1934). A deltoidlapokon néha tompaszögű háromszög alakú etetési idomok figyelhetők meg. A kristályok egyszer víztiszták (3. ábra, X. kép a borítón), máskor fehérek, zavarosak (IV. kép a borítón). Feltűnő, hogy az üde, sötétszürke kőzeten kizárólag víztiszta analcim fordul elő, míg a mállottabb, világosszürke, illetve sárgás árnyalatú kőzeten a kristályok többé-kevésbé zavarosak. Az analcimkristályok repedezettek, olykor folyadékzárványt tartalmaznak. A zárványvizsgálat során a bezárt folyadéknál gyakorlatilag nem tapasztalható fagyáspontcsökkenés, ami arra utal, hogy a folyadék minimális sótartalmú, tiszta víz. Az eredeti oldat az analcim zárványaiban már a felszíni kitettség során tiszta vízre cserélődhetett, de az sem zárható ki, hogy az oldatcsere a vizes közegű csiszolás során ment végbe.